Hogyan éljek így együtt a párommal?

Az együttélés az nem olyan, h összeköltöztök és utána minden gyönörűen megy. 4 nap után feladni és nem próbálkozni, csak az ember gyermeki türelmetlenségét mutatja és azt, h semmiképp nem tolerálod a másikat. Ha ezt 23 évesen nem tanulod meg, akkor 33 évesen nagyon nehéz lesz.

Én már évek óta együtt élek a párommal és a mai napig van olyan, h a fogamat össze kell szorítanom és 10-ig (vagy 100-ig) kell számolnom, h ne harapjam le a fejét. Ettől függetlenül nem egy idegesítő ember, csak vannak olyan napok, mikor az ember könnyebben irritálható.

Ráadásul egy kapcsolatban nem kell minden percet együtt tölteni, így mindig van egy kis idő külön is, egyedül is, amikor az ember kieresztheti a fáradt gőzt.

hozzád szerintem egy jóval dominánsabb pasi illene, aki mellett ezt szabályosan nem mernéd magadnak megengedni, le is szoknál róla, meg is változnál.

de h ehhez a sráchoz ragaszkodsz ilyen maradsz mindig is, tehát erre kell berendezkedned. a külön szobás, néha külön alvós témára. amit egy ilyen ragaszkodós jellemű srác úgy is meg fog szokni, mert nem tud ellene tenni. tehát te vagy a domináns fél, alkalmazkodni ő fog. te meg ilyen maradsz és azt sem fogod megtudni milyen a valódi kapcsolat, igazi házasság. de ő se. de ez nem is lesz baj, mert így is boldogok lesztek.

Néha a buták boldogabbak.

Somának is volt leánylakása. Az exférjem kivett egy szobát a barátnője melletti házban, s oda visszavonult, magányra.

A barátnőm férje kivett egy szállodai szobát, amikor visszajött a hosszű külföldi munkáról(a hegy tetején élt hat hónapig) - hogy össze ne vesszenek. A nagynéném úgy élt: két hónap a férjével Bcsabán, két hónap a férfinél Kalocsán, aztán ketten ketté. Majd megint együtt.

Talán saját szobád lehet, ahova visszavonulsz.

Kamionoshoz kéne menned. Biztos van a barátodnak hobbija, csak elmegy néha..

De nem muszáj eg ylakásban laknotok. Lehet két lakás. Amúgy ez fejleszthető. Járj önismereti körbe!