Milyen a viszonyotok az édeasápotokkal?

Az én apukám öt éve meghalt rákban,amíg nem volt beteg,addig a munkahelyéről minden nap korán reggel felhívott telefonon,nem volt nap,hogy ez elmaradt volna,amikor elhatalmasodott a betegsége,akkor elmaradtak a hívások.Én már akkor tudtam,hogy vége,vége tért életem egyik leggyönyörűbb korszaka.Felnőttem,az élet hozta így.Hidjétek el,hogy borzasztóan hiányzik!Sajnálom kérdező,hogy ti ilyen kapcsolatban vagytok és természetesen te érzed,hogy miként kell viszonyulnod édesapádhoz,a szeretet szívből jön és ha nincs meg,arról nem csak te tehetsz.Bocs,hogy leírtam,de jól esett a saját érzéseimről beszélni!

Az én apám alkoholista. Minden nap ivott és iszik mai napig. Gyerekként mindig kerültük, mert féltünk tőle. Sose beszélgettünk semmiről, mert egy részeg emberrel nem lehet. Nem tudja, hol lakom, mert nem érdekli. Soha nem jött még el hozzám, pedig többször is meghívtam őket (a szüleimet), nem tudtak mit mondani, hogy eljönnek-e az esküvőmre, így inkább nem adtam meghívót. Havonta meglátogatom, de nem tudunk miről beszélni. Ő olyan, ha belekezdek valamibe, úgyis közbevág. Tönkretette a gyerekkorunkat, így nincsenek szép emlékeink abból az időszakból.

Nagyon jó! 34 évesvagyok, nincs benne nyakig az életemben, tiszteletben tartja, hogy felnőtt ember vagyok, mindenről tud, ami fontos és mindig mindenben számíthatunk egymásra. Egyfajta apja-lánya baráti kapcsolat, nagyon szeretem.