Ti mernétek vállalni így még egy babát?
32éves vagyok,van egy 20hónapos lányunk.Átlagosan élünk,mindig van arra amire kell,de nem költünk felesleges dolgokra,viszont nem is szűkölködünk.Viszont sok segítséget kapunk a szülőktől minden téren.Családi házban élünk, amit ha bevállalnánk a kis tesót bővítenünk kéne.Ez nem is lenne gond van egy telkünk amit eladnánk és abból építkeznénk.De és ez a problémám, attól még a havi bevételünk nem lenne több, félek nem jönnénk ki a pénzből. Szeretnénk még egy babát, aki egyébként úton is van,de most nagy dilemma előtt állok.Félek, hogy nem tudok meg adni mindent két gyereknek, félek hogy nem fogok tudni újra majd munkát találni, viszont később már nem akarok szülni, ha esetleg ezt a babát nem tartjuk meg.
Döntenem kell és teljesen tanácstalan vagyok!
16:07
Köszönöm az értelmes,segítőkész válaszod.
A többi válaszolónak köszönöm a hasznos,kimerítő érveket sokat segít,mert olyan dolgokra is rávilágítottatok amik most bennem fel se merültek:)
válasza: válasza:Szia!
Szerintem pusztán egzisztenciás félelemből nem szabad elvetetni egy babát. Én azt látom magam körül, hogy ahol x-en "esznek" egy háztartásban, ott az x+1. sem jelent soha problémát... ellenben mérhetetlenül nagy örömet hoz a családnak.
Gondold el például, hogy a kislányod mennyire örülne egy kis öcsinek, vagy huginak akivel játszhat, akire később vigyázhat, még később támasza lehet ebben a zord világban... Ne vedd el tőle a testvéri összetartozás örömét! (mellesleg a kislány személyiségfejlődésében is segít, ha nem "egyedül" nő fel.)
Aztán, az sem utolsó szempont, hogy az ember idős korában "hány lábon áll"... (a mai nyugdíjkilátások mellett meg pláne!)
Így elsőre ilyen megfontolások miatt, a baba megtartása mellett török pálcát.
KÉRLEK GONDOLD MEG!
ÜDV!
dptr
válasza:Mi is hasonló helyzetben voltunk (még életkorban is), amikor a kicsi mellé váratlanul bekopogtatott a pici (mielőtt valaki rákérdez a védekezésre: elvileg nem eshettem volna teherbe, épp folyamatos havi nőgyógyászati ellenőrzésre és kezelésre jártam, szinte a lehetetlen kategória volt, a dokim majdnem leesett a székről.)
Anyagilag kissé nehezen voltunk de nem szűkölködtünk, mert korábban én voltam a fő kenyérkereső, de a családom mögöttünk állt. Úgyhogy bevállaltuk és nem bántuk meg. Egyrészt nem a pucér s.ggre és a nyomorba szülöd és a család is támogat. Másrészt ha én akkor nem szülöm meg a másodikat, akkor talán sosem lett volna több, mert mindig lett volna kifogás: most új állásom van, most ezt akarjuk, most azt..... most meg már olyan jó a naggyal ide-oda menni, most már majdnem 40 vagyok, stb.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!