Ti mernétek vállalni így még egy babát?

Szüld meg és ha akkor is úgy látjátok,hogy nem tudjátok vállalni,akkor adjátok örökbe,

Legalább egy gyermektelen párnak örömet okoznátok.

Kedves 13-as. Ha ezeket néznénk, akkor senki sem vállalhatna gyereket! Hol van az előírva, hogy mostani jó anyagi helyzetben lévő párok később is ugyanolyan jó anyagi helyzetben lesznek? Sehol. Ilyen alapon pedig akkor senki ne szüljön! Inkább menjen abortuszra a kérdező úgy, hogy egyébként nincsenek megélhetési gondjaik, van hol lakniuk, jó családban élnek? Csak azért, mert mi lesz 18-20 év múlva? Ugyan már, ezt te sem gondolhatod komolyan....

Egy hormongazdag "kismama" 4 éves gyerekkel.

Én alapjáraton abortusz ellenes vagyok. Egy pici élet van a pocakodban. Nem éhezel se Te, se a családod. Miért oltanád ki az életét?

Mi 4en vagyunk testvérek, bár mindig egyke akartam lenni. :P Én vagyok a legnagyobb és mindig szekáltak a tesók...

Már 30 éves vagyok és van egy kisfiam. 25 évesen lettem terhes úgy, hogy az orvos azt mondta, hogy nem lehetek. Végig dolgoztam a terhességem. Duzzogtam, hogy terhes lettem, még jobban, hogy fiú baba. Utána azért duzzogtam, hogy szemét vagyok, mert nem örülök a babának. A védőnő az első találkozásunk alkalmával azt mondta, hogy vetessem el, mert még fiatal vagyok, majd lesz másik.

Akkor vettük fel a hitelt, költöztünk új házba. Fizum közel havi 1millió ft volt. Ha szülök, nyilván kiesik a fizu stb...

Nem volt kérdés, megtartottam. Már 3 éves. Okos, szép és örülök, hogy fiú. Nem keresek annyit, mint amikor szülni mentem, de baba mellett is folytattam a munkát csak máshogy... Tudjuk fizetni a hitelünket, van pénzünk a gyerekre, pedig a férjem munkanélküli és nem kapunk segítséget a családtól. A legjobb dolog, hogy van a kisfiam (a terhesség 9 hónapját végig hánytam, szüléskor a szülőszobát is, volt inkubátorban, tehát nekem sem volt könnyű)

Nem tervezek kistesót még, de ha jönne, akkor nyilván most is úgy gondolnám, hogy nem jön jókor, de megtartanám. A családi pótlékból megvan a pelenka. Ha pedig én eszek, neki is jut. A főiskolát gyerek és munka mellett magam finanszírozom, így erre is lehet megoldást találni, de ezzel ne most, hanem 18 év múlva foglalkozz...

Egykeként nőtten fel. Máig fáj a szívem. És most felnőtten is rossz, hogy a sok száz km-re lévő szüleimről egyedül nekem kell gondoskodnom, egyedül én tudom őket meghallgatni, segíteni. ÉS biztos nagyon szar lesz majd egyedül elgyászolni.

Világéletemben szerettem volna több gyereket. Így hamar lett kistesó. Mióta megvannak, csak rájuk nézek, és boldog vagyok, hogy vannak egymásnak. Már most ilyen pici pár évesekként is úgy szeretik egymást, és ragaszkodnak egymáshoz! Persze van hajtépés, meg elvette a játékomat, de ahogy már pár hónaposan is ki tudta fejezni a kisebb, hogy szereti a nagyobbat... A testvérnél többet nem adhat a szülő a gyerekének.

Nekünk a 2. gyerek születése előtt lett anyagilag egy kis megzuhanás, pl a férjem is havi 100ezerrel hoz haza azóta kevesebbet (és nem másfélmillából vágtak le egy százast...), szóval nem mondom, hogy épp fent voltunk, mikor megszületett a baba. De mivel ti is átlagos körülmények között éltek, akkora érvágást nem jelent a 2. Arról meg még nem igazán kell gondolkodni, hogy mi lesz az érettségijével, pláne, hogy már ott ficereg a pocakodban:-)

kedves kérdező, ha nem olvastam volna később a hozzászólásodat, akkor leegyszerűsiteném a kérdést. De igy, hogy egészségügyi problémák, meg a szülés körüli problémák belejátszottak a dologba, más a helyzet.

Nekem van jelzáloghiteles lakásom, autóm és nem élek nyomorban. A szüleim nemsokat tettek a fenekem alá, mindenért meg kellett dolgoznom. Ha Téged a 20 múlva lévő egyetemi költségek aggasztanak, akkor javaslok egy befektetési alapú életbiztositást, vagy egy takarékszámlát havi fix pár ezer forintos megtakaritással. Jelzem, egyetem mellett is lehet dolgozni, meg egyébként is elég nehéz megjósolni, hogy mi lesz 20 év múlva. Meglepő módon, nem az anyagiakban gazdag szülők gyerekei a boldogabbak, hanem azok, akik szeretetben nőnek fel. Kérdés, hogy tudjátok-e szeretettel várni és fogadni ezt a babát, mert ha ez az érzés megvan, akkor már könnyebb az utat végigjárni. Azon is gondolkodj el, hogy ez a baba téged választott (hite alapján ki-ki tegye ezt a gondolatot ahova érzi, hogy isten ajándéka, angyalok küldték, stb), de az fontos, hogy gyakorlatilag elsőre összejött. Menj el a kivizsgálásokra és ha minden rendben van, egészséges a baba, nincs min gondolkozni. Szerintem. Lehet, hogy ez a terhesség könnyebb lesz, mint az előző. Rengeteg olyan dolgon aggódsz, ami kiszámithatatlan és lehet, hogy be sem következik. Kezdj el tanulni, vagy gondolkozz egy vállalkozásban, a második baba mellett van kb. 2 éved, hogy kitaláld, mit szeretnél és tegyél is érte. És én is azt gondolom, lelkileg megviselne Téged egy abortusz. Mintahogy sok más nőt is megvisel. Mindenesetre a döntést a párod véleményének ismeretében kell meghoznod, beszélgessetek erről, hogy ő hogyan látja. Én a helyedben, ha egészségi okok nem zárják ki,és a párom nem tiltakozik, megtartanám