Nem normális a felfogásom a házassággal kapcsolatban. De miért?

Szerintem a romantika gyilkosa a házasság.

Szeretném megtalálni az igazit, de nem házasodnék össze vele. Csak simán élnénk boldogan, míg meg nem halunk.

25/L

Én is láttam a környezetemben rossz házasságokat, válásokat. Kezdve anyukáméktól az összes nagyszülőmig - mindenki elvált. Én egyet tudtam, hogy milyen hibákat nem szabad elkövetni. Én nem lettem házasságellenes, én inkább a válások sorozatából azt szűrtem le, milyennek nem szabad lenni. Valahogy nekem úgy kerek a család, hogy férj-feleség, gyerekek, kutya stb.

A férjemmel mi 7 évig legjobb barátok voltunk, tisztában voltunk egymás legjobb és legrosszabb tulajdonságaival is. Az idő során csiszolódunk, valamilyen szinten formáljuk egymást. Én már barátként is megtapasztaltam, hogy bármilyen helyzetben számíthatok rá, ő is rám, ezért is lettem a felesége.

Előtte volt pár hosszabb kapcsolatom, egyikkel sem mertem volna összekötni az életem, mert nem volt meg a 100%-os bizalom.

Ha találsz valakit, érezni fogod, hogy összekötnéd-e vele az életed vagy sem.

anyuéknak nemrég volt a 26. házassági évfordulója,apu letérdelt elé,és "megkérte a kezét",szóval ennyit arról,h a házasság mindent megöl,és a romantika gyilkosa...én ilyen légkörben nőttem fel,szerencsére a férjem is..pedig mkettőnk szüleinek a házasságában voltak hullámvölgyek,de azok a ritkábbak..Az meg,h fórumokon felkapott téma,azért van,mert aki boldog házasságban él,az miért írogasson tanácsért fórumokon?

Amúgy meg vagy megváltozol vagy nem..nem kötelező házasodni manapság...van akinek ez jön be,van akinak az..

Nekem a szülésről változott meg a véleményem. 6. osztályban a biológia tanárnőnk levetített nekünk egy filmet a hüvelyi szülésről.Elborzadtam és a film alatt csak az járt a fejemben,hogy én ezt soha nem bírnám ki.A tanárnő mintha csak meghallotta volna,hogy mire gondolok, a film végén azt mondta: Olyan férfit kell találni,akiért az ember képes még ezt is bevállalni.

Akkor úgy gondoltam,hogy olyan férfi nincs ezen a bolygón.Volt! :) A házasság is hasonló.Ha most nem is tudod elképzelni,hogy megházasodj,jönni fog majd valaki,akiért úgy érzed,hogy ez nem is lesz áldozat és megteszed.

a akkor mesélek neked valamit. Az én szüleim 40 éve házasok, boldogságban, harmóniában élnek. szoktak vitatkozni, veszekedni is nagy ritkán, de ez sosem vert éket közéjük. Azért működik a házasságuk, mert szeretik és tisztelik egymást.

Az egyik exbarátnőm pedig olyan családból jött, mint te, kb, az apja még kiskorukban otthagyta őket.

2 évig éltem egy fedél alatt ezzel a csajjal. Szép volt, értelmes lány, diplomás. Ráadásul tüzes az ágyban :D De valahogy a kapcsolatunk mégsem működött igazán. Iszonyat meredek dolgokat csinált. az egyik pillanatban még rajtam lógott, majd valami apróságon teljesen felhergelte magát (pl miért hagytad itt a zoknid kategória) nem lehetett beszélni vele, semmi kompromisszumra nem volt hajlandó. A csúcspont az volt, amikor egyszer nekemesett egy ilyen ügy miatt. Számomra ez teljesen elfogadhatatlan viselkedés. Nem ezt láttam otthon.

A probléma az lehetett, hogy ő nem látott egy példát, egy működő kapcsolatra. Nem tudta hogyan kell kapcsolatban élni. énis megvakarom a hátad, te is az enyémet. Ezt nem tudta felfogni. iszonyat akarnok volt, ha ellenáltam, akkor hisztihegyek. persze ha látta, hogy nem engedek, akkor meg visszavonuló. Nem bírta felfogni, hogy ha nem hisztizik egyből, hanem értelmesen beszélünk a dologról (ahelyett, hogy pl sértegetni kezd) akkor akár engedtem is holna neki.

A baj az volt, hogy nem éreztem a tiszteletet, ami szerintem nekem kijárt volna, mint a párja. Ha tisztelem a páromat, akkor nem vágok sértő dolgokat a fejéhez, nem szidom a családját, nem vagdalok hozzá dolgokat. Ha tisztelem, akkor meghallgatom amit mondani akar, nem bántom meg szándékosan, és úgy cselekszem, hogy az lehetőleg mindkettőnk számára jó legyen. Én ezt láttam a szüleimtől, ezt tanították nekem. Neki sajnos nem volt senki, aki megtanítsa. Én próbáltam ezt megértetni vele, de felnőttkorba nem igazán változnak meg az emberek. A vége az lett, hogy szétmentünk.

Amire ki akarok lyukadni az az, hogy valószínűleg te is olyan példákat láttál, hogy hogyan nem kell egy kapcsolatban élni. Pozitív példád nincs. Ezért nem hiszel a házasságban. És valszeg nem is tudnál emiatt jó kapcsolatot kiépíteni. Legalábbis nem egy normális hátterű emberrel.