A férjem végzi a házimunka oroszlánrészét. Miért van ezzel szinte mindenkinek (rajtunk kívül) baja?
2 éve vagyunk házasok, eddig minden olyan flottul ment... A férjem szabadúszó, otthonról dolgozik, gyakorlatilag egész nap otthon van. Én viszont fél 7-kor indulok dolgozni és fél 6-6ra érek haza. Van h túlóráznom kell.
Ő ezalatt főz valami vacsit, kitakarít, bepakol a mosógépbe, vásárol, elvégez minden ügyes bajos dolgot, csekkek ilyesmi. Rám már alig marad valami, de van h este a mosogatást is elbliccelem annyira fáradt vagyok.
Hétvégén azért igyekszem kitenni magamért, és főzök, sütök. Ez nálunk egyrészt így alakult ki az idők során, márészt közös megállapodással is erre jutottunk, elég egyszerű okból: így többet lehetünk együtt. Ha a hétvége elmenne a takarításra, nem lenne időnk kettesben lenni, vagy a természetet járni.
Az anyósoméknak már kezdetek óta nagyon nem tetszett a dolog, de a saját szüleimnek se. Az ismerőseink is furcsállják. Igazából mindenki a férjemen keresztül támad. Talán nem bírják elviselni, hogy amúgy nagyon boldogok vagyunk együtt. A férjemnek már tele beszélték a fejét, és elkezdett veszekedni velem.
Pl hetente 2-szer járok tornázni, vagy úszni, nagy ritkán elmegyek manikűröshöz, vagy a barátnőkkel találkozom. Az anyósomnak és a tulajdon anyámnak ez nem tetszik, ezt az időt nyilván tölthetném takarítással is. Anyám szerint rossz háziasszony vagyok.
Telebeszélte a férjem fejét de megmondtam h ebből nem engedek. Nekem is jár az h hetente 2-szer kicsit sportoljak, az ő kedvéért szeretnék jól kinézni végülis, meg amúgy a munkába beleőrül az ember ha nem mozog...
Azt hozzá kell tenni, hogy mivel szabadúszó van h hetekig nem csinál SEMMIT. Éves szinten azért a jövedelmem nem sokkal több, kb 20%-al, de az biztos, hogy 2-szer annyit dolgozok, mint ő. Sajnos nem tudok félállásban dolgozni se.
Igazából úgy szeretném ha leszállnának rólunk a rokonok is, meg ő is belátná h eddig pl mindkettőnknek jobb volt így. Persze közben tudom h azért kicsit lusta vagyok és kezd baromira bűntudatom lenni :(
Szerintetek is rossz háziasszony lennék, és lusta? Mit tehetnék ilyen helyzetben?
Köszi a válaszokat.
Majd igyekszem odatenni magam még jobban. Ok igazatok van, hogy ha lustának érzem magam kicsit az is vagyok, én elismerem, de nem igazán tudom hol lehetne kitörni. A munkahelyemen gürizek mint az állat, persze hogy néha jól esik lazsálni, különben amit kötelességemnek érzek azzal még soha nem volt, hogy ne csináltam volna meg, vagy húznám a számat. Ha a férjem meg azt mondja valamire, hogy hagyjam, majd ő, akkor hülye lennék ellenkezni nem? :) Úgy látszik itt vannak a gondok. Majd nem hagyom h segítsen nekem.
Nem láttok be teljesen a helyzetembe, mint ahogy anyósomék se. Ha este fél hulla vagyok, én elmosogatok, elpakolok persze, ezen ne múljon. Ezt eddig is én csináltam, kivéve amikor a férjem (jelzem önszántából) megkímélt ettől.
Fordított esetben, simán előfordult, hogy ha pl. ő egész éjszaka dolgozott, akkor fel se merült másnap h álmosan ő majd csinál vmit a létezésen kívül... olyankor feküdt egész nap, én meg tettem a teendőket, főztem neki, akár fáradtan is, kávét is ágyba kapja...
Vagy este 10-kor neki állhatok a konyhát, WC-t kitakarítani... de annak mi értelme? Anyósomék, meg a sok hímsoviniszta ezt szeretnék tudom.
Beszélek a férjemmel, hogy hagyja hétköznap a felmosóronygot meg ilyenek, majd hétvégén megcsináljuk fele-fele, ha van kedve hétköznap főzni, akkor főzzön, ha nem, akkor hétvégén lefőzök egy hétre aztán kész.
Kiváncsi vagyok mi lesz belőle, valahogy úgy érzem, ez még mindig kevés, de ennél többet már tényleg képtelen vagyok nyújtani. Így is a munkám meg a közös programok fogják meglátni a kárát, de ha ez kell...
# 20/21
és a többiek.
Bocs ha megsértettem valakit ezzel a kijelentésemmel az egyenjogúságról, de sztem tényleg kár volt, mert az emberek még szellemileg(?) nem álltak készen egy ilyen változásra. Persze, lehet h sose állnának készen...
Tisztelet a kivételnek persze. De tényleg vannak olyanok, akik rengeteget rontanak a helyzeten, a begyöpösödött gondolkodásmúdjukkal. Engem leginkább az zavar, hogy amikor megfeszítve tanultam és szenvedtem a suliban, senki nem szólt, h hagyjad csak, legyél inkább pénztáros, mert úgyis a férjed fog eltartani, ha akarod, ha nem, mert ez a társadalmi elvárás. Ha a férjedé esetleg nem is, de előbb utóbb lesz akinek ez, és ha akarod ha nem majd rád kényszerítik. Persze alternatívaként ott van, h ne legyen férj, később család, de úgy meg mi értelme az életnek.
válasza:"Fordított esetben, simán előfordult, hogy ha pl. ő egész éjszaka dolgozott, akkor fel se merült másnap h álmosan ő majd csinál vmit a létezésen kívül... olyankor feküdt egész nap, én meg tettem a teendőket, főztem neki, akár fáradtan is, kávét is ágyba kapja... "
Nem értelek. Ha a férjedtől nem várod el, hogy ilyenkor dolgozzon, akkor magadtól miért? Józan ész kontra szokások? Vagy mi? Komolyan nem értem. Egyszer tök világosan leírod, hogy szerinted hogy lenne jó, aztán megcáfolod magadat, hogy lelkiismeret-furdalásod van és majd többet vállalsz.
A másik: igen, lehet, hogy néhányan nem állnak készen szellemileg az egyenrangúságra, de valahol el kell kezdeni. Sokan a rabszolga-felszabadítást is ellenezték. Akkor most jobb lett volna, ha azt is elhalasztják későbbre? Ez nem így működik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!