Munkanélküli nök! Hogy érzitek magatokat otthon azzal a tudattal, hogy a férjetek (élettársatok) tart el titeket?

Hát akkor szerintem a kapcsolatodban keresd a hibát!Mert én is itthon vagyok és nekem a fejemben megsem fordult hogy ne merjem megvenni amit akarok.Nem még hogy megkérdezni hogy megvehetem e...

volt hogy dolgoztam én is. Most nem kaptam állást szintén 2 éve. engem nem zavar .

Ebben én is benne voltam.

Nekem a párom német, mikor össze jöttünk pár hónap után kitaláltuk, hogy össze költözünk. Na akkor ki mit adjon fel. Abban maradtunk, hogy ö keres jobban, így én felmondom a nem rosszul fizetö munkámat és kiköltözök hozzá, azzal hogy lehet hónapokig nem tudok munkát találni. Fontos volt hogy a nyelvet megtanuljam, mert agollal semmit nem értem. 1 évig voltam otthon, közben megtanultam a nyelvet sorba vizsgáztam, de munka semmi. A ruhatáram nekem is kifogyóban volt, régi elhasznált stb... Ès egyre többször kaptam meg hogy nincs rá pénz stb... Igazából volt rá csak a párom rettentö spórolós, és én meg csak nem mondhattam neki, hogy de igenis vegye meg.

Aztán egy barátnöm helyre rakott. Ö azt mondta, és teljesen igaza volt, hogy én a párom miatt feladtam otthon mindent. Ö tudta hogy el kell majd tartania és sok idö eltelhet míg nem kapok munkát. Aztán egyszer mikor duzzogott hogy nekem új ruha kell, meg mondtam neki ezt, azt is ha egy hónapon bellül nem találko munkát akkor haza költözöm, és ha akarja adja föl a munkáját és jöjjön utánnam. De aztán szerencsénk volt és egy igen jó munkát kaptam.

Január óta én is munka nélkül vagyok!Nagyon nem jó érzés,hisz már 16éves korom óta dolgoztam,most meg hiába adok le,ezer meg ezer jelentkezést,önéletrajzot,sehova nem kellek!Világ életemben magamat tartottam el,soha nem függtem senkitől,és most ez van,a páromtól függök nagyobb részt,mert amit adnak a hivatalból,az semmire nem elég!Én is,úgy vagyok,ahogy te,szinte már lelkiismeret furdalásom van,ha egy új ruhát,vagy csak nasit szeretnék megvenni!De ő neki,természetesen,itthon minden megvan csinálva!Takaritás,mosás,mindennap meleg koszt!Az elején,bár azt mondta,túl éljük ezt a helyzetet is,éreztem rajta,hogy neheztel.Aztán látta,hogy naponta jelentkezem,leveleket,önéletrajzokat adok fel,boltokba megyek személyesen érdeklődni,és ennek ellenére semmi nincs,akkor kezdte felfogni,hogy talán ez nem is olyan egyszerű!Régen nem lett volna probléma,mert jelentkeztem és felvettek dolgozni,de ma.....

Ráadásul a munkahelyem elvesztése előtt,már elkezdtük tervezni a babát is!De így,hogyan tervezzünk picit,hisz egy ember fizetése,oly kevés hozzá!Isten igazából,ez az igazi nagy szívfájdalmam!8évig nem tudtam teherbeesni,most felcsillant a remény,és ezzel a minkanélküliséggel együtt elis úszott!

Ne haragudj,hogy ilyen hosszúra sikeredtem!

Én 21 vagyok,nekem lelkifurkám van 1 éve.Levelzőn tanulok és diáknak nem vehetnek fel,mert a levelezős nem diák,sima munkahelyre meg azért nem mert nekik én diák vagyok akinek le kell lépnie 7végenként és vizsgaidőszakokban és tanulnia is kell.Nem is otthon élek,anyuék fizetik az alvérletet,én meg próbálok nem enni és spórolni mindenen,hogy nekik ne legyek sok.Ruhát talán 3 éve ha vettem magamnak pedig vilg életemben imádtam a divatot.Befordultam szórakozni sem járok,mert az is pénz,a többi barátnőm meg csak szid,hogy milyen szerencsétlen vagyok h sehová sem vezsnek fel,há kösz szpen,azt elfelejtik,hogy ők már nem tanulnak:(

Úgyhogy most sz@rban vagyok én is,anyuk nem haragszanak,sőt mondták is h nem muszáj dolgoznom,mert ha szűkösen is de futja mindenre,de akkor is én rosszul érzem magam:(

Sz*rul! 9 hónapja vagyok munkanélküli, ráadásul, pont szeretnénk összeköltözni, nagyon rossz, hogy nem sokat tudok beleadni a felújitásokba!

Épp most indulok állásinterjúra. Drukkoljatok, kérlek!