Egyetemistaként dolgozni vagy a szülők pénzén élvezni az életet?

Nyílván a jó megoldás a kettő között van valahol. Én is csak a saját példámat tudom elmesélni. Szerencsére nekem megadatott, hogy egyetemre járhattam, a szüleim végig tudtak támogatni, eltartottak. Engem olyan szellemben neveltek, hogy a tanulás nagyon fontos.

Az órarendem nem tette lehetővé, hogy olyan munkát vállaljak, amiből meg lehetne élni. A szüleim támogatása ellenére nekem mégis igényem volt arra, hogy dolgozzam egy kicsit, így időnként diákmunkát vállaltam, valamint gyerekeket korrepetáltam. Ez utóbbit nagyon megszerettem, volt 3 diák, akikhez rendszeresen jártam évekig.

Nálam kicsit félúton volt a kettő között. 16 éves koromtól dolgoztam nyáron. De azt a pénzt mindig magamra költöttem, soha egy fillért nem kért belőle se anyu, se apu.

Amikor egyetemre mentem, akkor is ez a felállás volt, kiegészítve, hogy hétvégenként dolgoztam. Ebből finanszíroztam az extra kiadásaimat. pl. könyv, vagy jegyzet, bulik, fodrász, kaja (sok kaját hoztam otthonról, szóval ez nem volt mindennapos kiadás)

De ahhoz ragaszkodtak, hogy a kolit fizessék. Meg anyu minden hónapban átutalt 15ezret, hogy hátha megszorulok... :D :D Azóta sem értem, sosem kellett, így aztán abból a havi 15-ből hozzátettem a nyári közös nyaraláshoz. :)

Én is azzal a nézettel értek egyet, hogy az arany középutat kell etéren is megtalálni.

Vagyis egyetimstaként elsősorban a tanulásra kell koncentrálnod. Sokan tanulnak és dolgoznak egyszerre, de ennek az a következménye, hogy nem tudnak minden órára bejárni, és a vizsgákon is sokszor csak a kettes a cél.

Ez így nem jó, persze, nincs más választásuk, senki nem tudná eltartani őket.

Ha neked nem a megélhetésed függ a munkától, akkor keress szakmai gyakorlati helyet minden nyáron, körülbelül minimálbért fogsz kapni (diákmunkások se kapnak többet) építed az önéletrajzodat és a kapcsolataidat, pénzt is keresel, megtanulsz gazdálkodni, és sokkal könnyebben fogsz elhelyezkedni.

Ez nagyban függ attól, hogy milyen a szülők anyagi háttere. Én suli mellett nem tudtam elmenni még diákmelózni sem, csak nyaranta, mert azokon a helyen, amit néztem, szinte napi 5-6-8 órákat vártak volna el, ami képtelenség összeegyeztetni. Viszont sok csoporttársam dolgozik suli mellett, hát, nekik a tanulmányi eredményeik nem a legjobbak.

Én itthon lakom, viszont nem érzem azt, h anyukám és a párja pénzén élvezném az életet, nyilván a rezsi rám eső részét ők fizetik, de ezen kívül szinte mindent saját pénzből állok. Kapok ösztöndíjat, és van árvaságim, szórakozni nem igazán járok, fodrászhoz, kozmetikushoz pedig 2-3 havonta, nincsenek különösebb igényeim, amik vannak (kaja terén pl.), azokat pedig magamnak veszem meg.