Ti hogyan dolgoztátok föl egy családtagotok halálát?

Nekem a temetés is sokat szokott segíteni, utána pedig az idő. Minél régebbi az élmény, annál kevésbé fáj. Így, hogy nem volt annyira szoros a kapcsolatotok, szerintem nem fog földhöz vágni a dolog, de persze kellemes érzés se lesz. Ne agyalj ezen sokat, még menj be hozzá néhány alkalommal, az is könnyíteni fog a lelkiismereten. 24N

Nekem nagyapám május 21-én halt meg. operált rákos beteg volt, másfél évet élt műtét után. Újból kiújult a betegsége, és 1 hónap alatt elment. Mondták az orvosok, hogy nem ígérnek semmi jót, szét van terjedve nagyon, de reménykedtünk, és bíztunk abban, hogy meggyógyul, felerősödik, de nem... Nagyon nehéz volt elengedni, túltenni se tudom magam rajta, hogy nincs többé. Mellette nőttünk fel! Együtt laktunk, nagyon sok dolgot csináltunk együtt, nagyon közel állt hozzám. Már fel voltunk rá készülve, hogy bármikor bekövetkezhet, mégis sokként ért a halála. A virrasztó és a temetés nagyon rossz volt, nagyon megviselt. És azóta se jobb. Nappal, mások előtt jól vagyok, de amikor egyedül vagyok este,vagy kimegyek hozzá a temetőbe, csak sírok, és nem tudom abbahagyni. Annyi minden van, ami hozzá fűződik, fogalmam sincs, mikor lesz jobb, vagy mikor teszem magam túl valamennyire rajta magam. Csak az idő, ami segít. Erőt és kitartást kívánok neked, mást nem tehetünk. Az élet megy tovább, és ez a rendje. El kell fogadni, hogy nekik el kellett menni, hogy nekik már jobb így. De ettől semmivel sem lesz könnyebb. Nehéz, de túl leszünk ezen is. Kitartást neked, és minden gyászolónak! :'(

18/L