Szerintetek ha anyós felhívja a páromat 00:30-kor, "hogy hogy vagy kisfiam? " azért én vagyok a rossz, ha felháborodom, hogy a legmélyebb álmomból felébresztettek?

Nem válaszoltál arra kérdésre,hogy ez rendszeres-e vagy egy alkalomról van szó,hogy késő éjszaka telefonált.A hosszú út után mi is értesíteni szoktuk anyuékat,mikor hazaérünk,hogy minden rendben volt,épségben otthon vagyunk.Mi is hívtuk már őket,amikor tudtuk,hogy messziről mentek haza pl. külföldről vagy rossz volt az idő és akkor is izgultunk,hogy minden rendben ment-e.Ez csak annak egyértelmű,akiért aggódnak,akit sosem kérdeztek meg,hogy él-e,hal-e,az furcsálja.Megértem,hogy hívták a fiúkat,amikor összetörték az autót és gondolom a férjed is úgy gondolta,hogy ez nem apróság,erről jó,hogy tudott.

Nem tudom miért zúdítasz ennyi keserűséget az utolsó kommentedben mindenkire,de ha elhanyagolva érzed magad,akit kihasználnak és ráhagyják az egész háztartást és nem törődnek az érzéseivel,az nem az anyósod hibája,az a kapcsolatotok gondja és ne ez a telefon legyen az,amire rákenheted,ha nem működik a házasságod.

Szálljatok le a kérdezőről, szerintem igenis, jogos a felháborodása. Én is ki lennék akadva ekkora bunkóságtól, hogy éjszaka felébresztenek, és semmi fontos dolog nem történt.

Nálunk alap dolog a teló némítása este 10 után. Ezért nálunk nincs ilyen gond.

De ha lenne:

Lehet, hogy felvenném a "hisztis pitsa" stílust, és hangosan dühöngenék, hogy ki az a marha, aki nincs tekintettel arra, hogy alszunk.

Vagy felhívnám kedves anyósomat, hajnali 5-kor, édibédi stílusban, hogy: hogy van? Megkérdezném, jól aludt? Bájcsevegnék a semmiről, hogy milyen szép a napfelkelte...

Egyszerűen hihetetlen, hogy egyes emberek mennyire nincsenek tekintettel a másikra!

Én azt mondom, fordítsuk meg a dolgot: én is anya vagyok, 10 éves a fiam, és egyesek szerint akkor beszélek vele, amikor akarok. Ugye?

Tehát fogom magam, éjfélkor bemegyek a szobájába, és felébresztem, csak azért, hogy megkérdezzem, hogy telt a napja. Mert én pont akkor leszek erre kíváncsi. Vagy akkor érek rá beszélni vele. Egyes hozzászólók, ugye nem gondoljátok komolyan, hogy ez normális dolog?

Nyilván, ha pl. éjszaka tűz van a házban, akkor felébresztem, és menekülünk. De egyébként tiszteletben tartom, ha alszik. Próbálok csendben maradni, hogy ne zavarjam. És tiszteletben fogom tartani később, felnőtt korában is, ugyanúgy, mint most. Szerintem ez a helyes, nem pedig önzősködni..

Attól, hogy valaki anya, és van egy édes kicsi fia, még nem jogosítja fel arra, hogy bármikor belemásszon a gyermeke életébe.