Ahol rossz a kapcsolat anyós-meny között, ott hogyan alakult a nagymama-unoka kapcsolat?

Én amíg férjnél voltam nagyon rossz kapcsolatom volt az anyósommal.Ha leírnám is hihetetlennek tűnne,hogy mennyire akart nekem ártani,milyen sokszor megbántott.Végül is a házasságom végét is neki köszönhetem.

Ezzel szemben a fiam a kedvenc unokája.Nagyon jó nagymama,és szívből szereti.Bár én még házasságunk alatt sem tiltottam a nagyszüleitől,válásom után már nem is lett volna értelme,mert a fiam 8 évesen már szerette a nagyszülőket,és ő másképp látta őket mint én.

A sors játéka,hogy lassan 10 éve váltam el,és ma a volt anyósom nagyon kedvel.Végül is megéltem azt,hogy személyesen bocsánatot kért tőlem az elmúlt évekért..

Nekem semmi bajom nincs az anyósommal. Megvagyunk egymás mellett.

A lányom 9 hónapos. Jelenleg egy lépcsőházban lakunk, majd költözünk haza nemsokára.

5 emelet választ el minket, de arra nem veszi a párom családja a fáradtságot, hogy unokázzanak. Állítólag megreccsenek érte, de a telefont nem bírják felemelni.

A párom és én nem egyszer hívtuk fel őket, hogy jöjjenek le vagy felmegyünk, de vagy dolguk volt vagy max 1 órát voltunk együtt.

A lányunk a legszebb korában van. Öröm nézni, hogy hogyan fejlődik, tanul meg mozogni..

Szüleim 130 km-re laknak tőlünk. Minden héten jönnek vagy mi megyünk.

Én megmondtam a terhesség elején is, hogy senkinek nem fogok könyörögni, hogy lássa a lányunkat.

Ha hiszed, ha nem .. 2 hónapja párom beolvasott a szüleinek, hogy észhez térjenek. Mióta megszületett a lányunk semmit nem vettek neki. Nem várjuk el tőlük, de mindig hallgatjuk tőlük, hogy a szüleim mennyi mindent adnak/vesznek a lányunknak.

És anyósomék is megtehetnék, mert nem szegény családból valóak..

Tudom, hogy meglesznek őrülve, ha elköltözünk haza! De megérdemlik. Itt volt a lehetőség (jelenleg 9 hónap alatt), hogy unokázzanak.

Utána havi 1× látják, max. 2×. A kettő attól függ, hogy 1× jönnek hozzánk vagy nem.

Unoka jelentkezik :).

Amit én az egészből éreztem és tapasztaltam:

-anyukám elég korrekten kezelte a dolgot, pedig a haja égnek állt a nagymamám viselkedésétől, nem próbált ellene hangolni minket

-de már elég hamar, 6-7 évesen rájöttem, hogy a nagyanyám milyen ember... sosem segített semmit, de közben elvárta, hogy nyaljuk a talpát... penészes volt a háza, én meg allergiás rá, és amikor nem mentünk le több napra amiatt, mert volt, amikor a kocsiban kellett kint aludnom, és azt nem akartuk, akkor hisztisnek tartott és nyávogott, hogy nem szeretjük

-aztán az egyik szülinapi kártyámra vmi olyan szinten burkoltan paraszt és gúnyolódó üzenetet írt, hogy majdnem bőgtem (már hogy eddig neveletlen meg gyerekes meg szeszélyes voltam, ideje lenne komolyodni... 12-14 éves lehettem... egy tini az még GYEREK, nem minifelnőttként kellene viselkednie)

-aztán később anyukám elmesélte a sztorikat, amik mennek a hátunk mögött (nagybátyámmal kivételezik, apukámmal csináltatott mindent, mi vittük neki a pénzt, ami valszeg a nagybátyámékhoz ment, mert nagymamámnak sosem volt pénze, pedig szinte semmire sem ő költött, mert velünk vetetett mindent a gumicsizmától a kukoricapattogtatóig, apukámmal még be is vásároltatott a mi pénzünkön, ha lement hozzá... kb. csak a kajájára kellett költenie)

-aztán úgy 18-20 éves koromban már velem is vitázott (akkor már látta, hogy nem szeretjük... rokonság-rokonság, de ha vkiben nincs mit tisztelni, akkor nem fogom szeretni)... akkor azért, mert betegség miatt nem tudtam elmenni egy rokoni összejövetelre, és akkor nem adta oda a karácsonyi pénzt, mert biztos azért nem mentem el, mert nem vagyok rá kíváncsi... 40 fokos lázzal nyaljam a talpát, azt várta volna el... ja, és hazudott is, mert azt mondta, hogy öcsémnek odaadta, és vele üzentette meg ezt, amikor öcsémnek sem adott semmit... ezt nem akartam elmondani anyukámnak, mert rengeteget vitázott anya meg apa emiatt (apa tipikus visszamaradott-begyöpösödött családmodellben nevelkedett, belenevelték, hogy a szülő szent, a gyereknek kuss van, és mindent meg kell tennie a szülőért, és nem is szabad megkérdőjeleznie semmit... miközben ment el az a pénz, ami öcsémnek meg nekem pl. az életkezdéshez nagyon jól jönne), és nem akartam, hogy még egy botrány legyen... de kicsúszott a számon...

na, akkor anyának elég lila lett a feje, mert előtte volt olyan is, hogy nyilvánvalóvá tette, hogy neki teher, ha megyünk hozzájuk, mert akkor neki kell főznie (mikor ha nagybátyámék mentek, akkor vetekedett egy jobb hotel ebédjével mennyiségben és minőségben, amit összefőzött), és nem akarta, hogy menjünk... na, akkor szólt apának, hogy na, ezzel kapcsolatban most beszél az anyjával, mert ez nem állapot, ahogy velem beszél... és akkor utána, amikor mentünk, a nagymamám álságosan és közben burkoltan gúnyosan mondta, hogy hát milyen kár, hogy nem jövök többet... akkor volt az egyetlen alkalom, amikor anya kiosztotta, de akkor is higgadtan és kulturáltan. Én nagyon becsülöm anyukámat azért, amiért ilyen higgadtan és kulturáltan tudta kezelni a helyzetet és nem veszekedni nagyanyámmal... én nem tudom, hogy bírtam volna...

Nalunk megromlott mikor hazajottunk a korhazbol a babaval.Anyukamat hivtam segitsegul anyos pedig ezen megsertodott es kigyot bekat kiabalt ram.Szerinte neki kellett volna jonni anyukam helyett.Nem tudom mit szolna ha az o lanyahoz is anyos menne az edesanya helyett.

A kisfiam ket honapos volt mikor anyos jott fel a megbeszelt 3 napra, mikor ideert kozolte h egy hetig marad.Sajnos haza kellett kuldeni olyan dolgok miatt h o akarta etetni tapszerrel ejjel mikor szoptattam.Ilyeneken megsertodott

Nem kedvelem anyósomat, ő sem engem. A férjemmel két gyereket nevelünk, végülis szereti őket, eljátszik a két éves fiammal, de már a kicsi születése előtt kijelentette, hogy ő lányos nagyi, és már amikor a fiunkat vártuk, akkor is lány unokát szeretett volna.

Én nem is értettem, mert a mieinken kívül még 3 lány unokája van, de a 4 hónapos lányomat már most jobban körülugrálja, mint a fiamat, ami kicsit bánt.

Az én szüleim nem tesznek ilyen különbségeket a gyerekek között.

mi sajnos elvesztettük a babánkat de az előző hozzászóláshoz...

nálunk kijeletette a nagyi (anyósom) hogy ő fiú unokát akar mert a lányokat nem szereti mert kényesek és ő nem fog hajat csatozgatni és gumizgatni...mikor elveszettük a kicsit megkérdezte mi lett volna mondtam hogy fiú...erre ő...jajj pont fiú mondom ha lány lett volna nem is sajnálta volna...erre nem válaszolt semmit...