Te mindig ugyan olyan intenzitással szereted a párod?

Mert ő pasi, te meg nő vagy. Két külön világ, éppen ezért nem szabad elvárni, hogy ugyanúgy forogjon az agya, mint neked.

Másrészt mindenki máshogy reagál a rossz napokra, te úgy, hogy keresed a szeretteid társaságát, ő (és még sokan mások) úgy, hogy inkább a magányt választják. Mindkettő érthető, elfogadható, és tolerálható.

Ennek lehet egyszero oka van.Elkenyelmesedhetett,mivel mar ugy erzi biztonsagban van , nem kell megkuzdenie erted.A ferfiak nem hiresek arrol , hogy surun kijelentik h szeretnek, de ezen nem kell aggodnod.El is unalmasodhatott, laposodhatott a kapcsolatotok.Lehet valami nyomja a leket , amirol nem szivesen beszelne veled, ezert inkabb maganyosan ragodik es topreng a dolgon.

Mindenkeppen probald a tudomasara hozni, h ez neked nem tetszik.Hiszen Te is az lete resze vagy, neked is tudnod lehet esetleg a problemairol, talan meg tanacsot is tudsz adni neki.Valtoztatasra is szuksegetek lehet.Probaljatok uj dolgokkal, programokkal feldobni a kapcsolatot, amig nem tul keso.

A kapcsolatban vannak hullamvolgyek. Van, hogy epp egyszerre vagytok melyponton (ugy ertem, kevesbe szeretitek egymast), de van, hogy egyikotok melyponton van, masikotok meg epp agyon imadja a masikat. Ez normalis. Persze az a legjobb, ha egyutt hullamoztok:D

Majdnem 8 eve vagyok egyutt a parommal. Volt mindegyik peldaban reszem. Most jelenleg en imadom, o nem annyira imad, mint most en ot. (De most megprobalom a hullamomra csucsultetni:D) Teperek nala nagyon. Igazabol nem sokat lehet ezen befolyasolni. Talan egy kicsit jo is, mert hol egyikunk teper a masikert, hol masikunk. Az elso 2-3 evben egyaltalan nem voltak melypontjaink.

Persze benne van a dologban az is, hogy te no vagy, o meg ferfi. Ket kulonbozo dolog, a ferfiak mashogy elik meg a dolgokat, csak mi nok szeretnenk sokszor rajuk eroszakolni a gondolkodasunkat:D

Nálunk is ez van, csak forditva. :) A Párom imád, minden nap kényeztet a tenyerén hordoz, én meg hol kimutatom az érzelmeimet (de akkor nagyon), hol nem, és inkább elvonulok egyedül.

Én nem mondanám ezt hullámvölgynek, elvégre nincs a háttérben semmi gond, nem arról van szó,h nem szeretem,h már nem kell, vagy,h ellaposodott a kapcsolatunk, egyszerűen csak az nap nincs kedvem körülötte ugrálni. De szerencsére ezt Ő tökéletesen kezeli. Egyszer-kétszer nyaggatott azért, h mi a baj, miért vagyok ilyen, stb...hát, vita lett belőle. De amióta úgy tesz, mintha ügyet sem vetne rám...1 óra múlva már én bújok oda hozzá, mint egy doromboló kiscica! :)

Sztem próbáld ki,h kevesebbet nyaggatod, elvégre, ha gond lenne, úgyis elmondaná. Helyette pl masszirozd meg (vagy készitsd neki el a kedvenc nasiját ill vacsiját, v főzz neki egy kávét/teát...meglátod,pl masszázs közben feloldódik, elkezd beszélni.

Hát én csak egyre jobban szeretem a páromat... :)

Ő, mint pasi, aki előttem sokat volt egyedül, mostanában kezd feloldódni. Egy éve élünk együtt (első perctől együtt élünk), és van, hogy éppen nem akar velem beszélni. Ilyenkor egyetlen megoldást találtam: békénhagyom, nem szólok hozzá, tudatosítom benne, hogy a másik szobában vagyok, és majd ő megkeres, ha akar valamit. Nehéz megállni, de hatásos, pár óra (max 2 nap) és úgy szeretget, mint amikor frissek voltunk egymásnak.

Rá kell hagyni. Vagy elmondja, vagy nem, ha baja van. Felesleges agyalni ezen. Pasiból van... :)

Én nem szeretem ugyanúgy páromat, mint az elején, az őrült szerelem lecsillapodott, de ez a természetes, a szervezet nem bírná örökké fenntartani azt a hormonális, kémiai szintet, ami a szerelemhez kell. Ettől független szeretem és csak ő kell nekem. (6 éve vagyunk együtt)

Az, hogy a párod ilyen, az is tehet róla, hogy férfi, de ne felejtsük el, hogy minden ember más, vannak őrülten szerető férfiak is, akik mindenáron kimutatják a szerelmüket. Ő ilyen, kérdés, hogy te ezt el tudod-e fogadni, vagy másra vágysz.