Te mindig ugyan olyan intenzitással szereted a párod?

"Ne bonyolítsd túl a kérdést. Teljesen normális, hogy az ember nem ég mindig száz fokon. Idővel neked is jön majd ilyen időszakod, azzal sincs gond. Igazából szóra sem érdemes."

Itt az igazság. A nagy szerelem meg a szenvedélyek 'alatt' valószínűleg ott van a szeretet, megbecsülés, összetartozás érzése, ami egy komoly kapcsolatban majdhogynem fontosabb is az állandó rajongásnál. Természetes dolognak tartom. Én sem mindig ugyanannyira vágyom rá, de az biztos, hogy a nap minden percében, az év minden napján tűzbe tenném érte a kezem, és vele akarom leélni az életem. Elég őszinte kapcsolatunk van, így még ezt a - kényesnek tűnő/számító - témát is megbeszéltük. Ő is ugyanígy van ezzel.

Időnként mindkettőnknek jólesik elleni a saját kis világunkban, anélkül beszélgetni, hogy állandóan szeretlek-eznénk. Ettől függetlenül tény, hogy ő a boldogságom forrása, és ami a legszebb az egészben: azt is tudom, hogy számára pedig én.

Ez persze nem garancia arra, hogy a te párod is ilyen, de az biztos, hogyha folyton ezzel nyúzod, idővel megelégeli. Nem minden csendesebb/rosszabb/kevésbé szerelmes időszakot kell ellaposodásként és a kapcsolat végeként értékelni, mert akkor előbb-utóbb tényleg végeszakad, minden különösebb ok nélkül.