Anyukák! Szerintetek mindig csak rossz ANYÓS van, rossz MENY nincsen?

Nekem sem az anyósommal,sem a sógornői,,eé nem volt semmi bajom. Pedig az anyósom elég rossz természetű volt. Meghallgattam, nem vitatkoztam vel,és mindent úgy csináltam,ahogy jónak láttam. Idővel rájöttem,hogy okosabb elgondolkodni azon,amit mond,mert sokszor kiderült,hogy okosabb lett volna ráhallgatni.

A mai fiatalasszonyok nagyon okosnak hiszik magukat,amit egy idősebb mond,az mindig maradi,kötözködés stb. Még a férjükhöz sem tudnak-akarnak alkalmazkodni,azért megy tönkre sok házasság.

Érdekes,de nagyon ritka,aki a saját anyjára panaszkodik.

Azért ez tipikus! Amint nem szidni kell az anyóst, már nem is jön normális válasz!

Nekem nagyon jó a viszonyom az anyóssal:-) Tisztelem és soha nem bántanám meg, gyakran találkozunk, és mindig számíthatok a segítségére(de ez visszafelé is igaz). Örülök, hogy van még anyós párti rajtam kívül:-)

Ismerek olyan családot, ahol a meny nagyon szemtelen és uszítja a fiát a családja ellen... ott is elő van adva, hogy anyós mekkora szemét, pedig szerencsétlen nem csinált semmit. Minden alkalommal amikor látni akarja az unokáját teljesen megkel hunyászkodnia a meny előtt, sajnos van ilyen is.

Mai fiatalok? :D

Szerintem nem 5-10 évesek az anyósviccek, hanem inkább 50-100. Előtte meg nem nagyon volt divat viccet írni.

Az anyóssal való rossz kapcsolat forrása általában az, hogy az anyuka képtelen elengedni a pici fiát (ellenőriz, beleszól mindenbe, stb). Ez egyszerű nevelési hiba, a fia részéről. Kényelmesebb még felnőtt fejjel is az anyja szoknyájába kapaszkodni, ahelyett, hogy tudatosan elszakadna. Aztán a meny issza meg a levét. Ugyanez jelen van a lányos anyukáknál is.

Örülj, hogy neked nincs gondod az anyósoddal, de azért ezt a "nélküle nem jött volna létre" dolgot sem kellene túldimenzionálni.

Nekem másfél éves a kisfiam, de őszintén, nekem azért 20 év múlva ne legyen senki hálás, mert nem VALAKINEK nevelem meg szeretem. Nem is magamnak nyilván,de nem az lebeg a szemem előtt, hogy majd valamikor megházasodik a gyerek, butaságnak tartom, hogy légy hálás anyósnak, mert felnevelte a férjet.

Amúgy szerintem nem rossz anyós-meny, hanem rossz emberi viszonyok vannak. Az én anyósom azt kifogásolja, hogyan köszönök neki (nem udvariatlanul köszönök, még csak nem is tegeződünk) ezután valahogy nem tudok jó képet vágni a dolgaihoz. NEm kell meghunyászkodnia, ha látni akarja az unokáját, de nem is repesek az örömtől, ha éppen együtt kell töltenünk pár órát.