Anyós miatt rossz házasság?

Hagyd rá...vagy ne szólj semmit.Ha meg már zavarja őt az,h nem szólsz semmit,és szól érte,akkor hagyd rá.

Ha pedig olyan típus vagy,hogy ezt nem tudod elviselni,akkor legyen otthon a párod úgy h jön anyós,az anyós ne tudjon a párodról,mmint arról,h otthon van.Hallani fogja a különbséget.Jobb ötletem nincs.

Helyesebben mondva van,a 3. verzió,amit én is csináltam.

Kerek perec megmondtam az anyósnak az ilyenek után(!),hogy a tanácsát meghallgatom,és szívesen(!) teszem,DE ugyan ne legyen már megsértődve,ha sztem van jobb megoldás is,és másként csinálom.

Na,azért hozzáteszem h idáig 2 komolyabb(2-3éves) kapcsolatból egyik anyós se szeretett:)

Én együtt élek anyósommal. Néha párom előtt nagyon normális velem, viszont ha párom nincs ott, teljesen megváltozik. Bunkó, nem beszél vele, fogalmam sincs miért. Szokta mondani, hogy egy anyának milyen nehéz elfogadni, hogy a fiának más nő is van az életében, pedig már 4 éve együtt vagyunk.

22/L

Jó taktikát sajnos nem tudok mondani. Nekem rengeteg komoly veszekedésem volt már a párommal az anyja miatt, igy jó képet vágok és próbálom nem meghallani ha valami negativat céloz felém, vagy éppen kioktat... Sajnos 180 fokban különbözik az élet amit élnek attól amit én megszoktam ők falun élnek és földművesek én városi körülmények között nevelkedtem és életmódomon nem is kivánok változtatni, de ebből kifolyólag is sok a konfliktus, meg hát bevallom kellemetlenül is érzem magam náluk...

Igazából nem is tudom, hogy van e szükség taktikázásra, szerintem csak egyszerüen el kell fogadni, hogy ő a párod édesanyja, hogy alkalmanként találkoznotok kell és azt az időt minél kevesebb idegeskedéssel próbáld meg eltölteni. Ha úgy érzed kioktat, ne vedd magadra, te tudod, hogy jól csinálod amit csinálsz és ez a fontos :)

Ismerős!! :)

Az én anyósom is egy ... hát boszorka.

Habár a férjem előtt is kimutatta már a foga fehérjét egy párszor.

Szerencsére pont emiatt már jól ismeri az anyukáját, és azt, hogy velem milyen rondán viselkedik. Így mindig ki is áll mellettem.

Mi jó messzire költöztünk a férjem szüleitől, így elég ritkán kell csak elviselnem a bántó szavait és célozgatásait. A folytonos oktatását, és azt, mikor kinyilvánítja, hogy neki mennyire nem tetszik amit, és ahogy én csinálok.

Olyankor nagyjából lenyelem, ha valami ilyesmi történik.

25/N

Nálunk is ez volt.

Aztán egy nap a férjem előbb hazajött a melóból. Anyuka drága meg jött, nem vette észre, hogy ott a fia. Osztotta az észt, elmondott mindennek stb. S ezt az ő drága egyetlene végighallgatta csöndben.

A végén előbújt (a fürdőben volt kezet mosni pont törölte ezért nem hallatszott, hogy ott van) és alaposan megmondta a magáét a kétszínű boszorkának. Na azóta nem is jön az öreglány. :)

Valahogy azt kéne kivitelezni, hogy bizonyítékod legyen amit a párodnak be tudsz mutatni.

Vagy így, hogy elintézed, hogy saját fülével hallhassa. Vagy pedig felveszed.

Hát kíváncsi lennék mit szól majd hozzá.

Mintha csak az én anyósomat írtad volna le!!!... 8-[[

Én 20 évet éltem le az anyósom mellett (sajnos az ő házukra építettük a mi lakásunkat), kész rémálom volt ez a 20 év...

Én sem tudtam bebizonyítani a férjemnek, hogy milyen aljasságokra képes az anyja, hiszen őelőtte mézes-mázosan viselkedett velem (háta mögött meg mindenkinek leqrvázott!)...

Őrlődtem a 20 év alatt és őrlődött a férjem is, majdnem ráment a házasságunk...

Aztán óriási szerencsével örököltem egy lakást, sikerült elköltöznünk (a saját lakásunkból!), hogy nyugalmunk legyen végre...

No, amikor elköltöztünk, utána normalizálódott a kapcsolatunk (évente 2x látogattuk őket, azalatt nem volt ideje sem áskálódni)...

Érdekes módon, mintha az áskálódás és furkálódás éltette volna anyósomat, mert miután elköltöztünk, 1 év múlva meghalt apósom, rákövetkező évben meg az anyós...

Azt javaslom : minél ritkábban találkozzatok!!!

Karácsony, húsvét, születésnapok, ekkor is csak 1 órát legyetek ott, akkor nem lesz ideje a szemétkedésre, szép lassan rájön majd, ha látni akarja a fiát, akkor be kell szüntetnie az áskálódást!

A férjednek meg ne panaszkodj az anyjára, úgysem fogja elhinni, ha a saját szemével látja, akkor is elfogult lesz az anyjával (nincs is ezzel semmi baj), de ő is őrlődni fog, előbb-utóbb a házasságotok fog rámenni!

Legyél te okosabb!!!!... :-D

-A jó anyós olyan mint a csillár, lóg és ég! :D

-Miért nem lehet az anyóssal bújócskázni? Mert ki az a hülye aki megkeresi?

-Egy járókelő látja amint egy idős nő kapaszkodik az ablakpárkányon és egy férfi próbálja letaszítani, megpróbál rászólni: -Uram, mért akarja lelökni azt a szegény asszonyt?

-Hallgasson már! Ez az anyósom!

-Nézz már hogy kapaszkodik a vén szipírtyó!

:D:D:D Szép napot mindenkinek!

Soha nem értettem az ilyen anyósokat.

Én is anyós vagyok, de nekem is volt egy hárpia anyósom, aki majdnem tönkretette a házasságunkat a gonoszkodásával, és a beteges fiához való ragaszkodásával.

Én akkor megfogadtam, hogyha egyszer anyós leszek, soha nem fogok így viselkedni.

Most pedig már van 3 gyermekem, és a nagyfiamnak van egy kis menyasszonya. Egy tündéri lány, aki tökéletesn máshogy csinál mindent, mint én, s engem ez cseppet sem zavar!!! :)

Soha nem szólok bele, hogy "az én fiam így szereti, meg úgy szereti...így csináld, meg úgy"

Hisz ők fiatalok, alapból ahogy változik a világ, változnak a fiatalok szokásai. Illetve, ahány ház, annyi szokás. Majd ők úgy csinálják, ahogy jónak látják!

Soha nem felestem el, hogy anyósom mennyit bántott, mert nem úgy készítettem el pl egy ételt, ahogy ő csinálta annak idején...

Nem is értettem, hogy miért baj ez neki, hiszz én így tanultam anyukámtól, vagy úgy jobban ízlett. Amikor pedig látta, hogy az én variációmból mennyire jól lakik az ő fia, s esetleg még jobban is ízlik neki, akkor vérszemet kapott.

Én úgy vagyok ezzel, hogy örülök neki, ha a kis menyem olyan finomat főz a fiamnak, hogy jobban is ízlik neki, mint az enyém... :) Hisz mégis Ők lesznek egy fedél alatt, s akkor nem az én főztömet fogja enni a fiam..

Örülök neki, tiszta szívből, hogy fiam talált magának egy olyan lányt, aki ennyire szereti őt, s viszont! Nekem csak ez a fontos! Szeretik egymást, s a többi az ő dolguk. :) Úgy érzem, hogy a kismenyem is kedvel engem, ami nekem annyira jó érzés, hisz tudom, hogy szívesen van nálunk, szívesen eljön hozzám dumcsizni egyet.. Akár egyedül is.

üdv. egy 43 éves anyós :))