Mit gondoltok párom viselkedéséről? Nekem kellene alkalmazkodnom?
Párommal 3 éve vagyunk együtt. (Ő29 Én25)
Ott tartok, hogy nem bírom elviselni hogy páromnak máson sem jár az esze, csak a bulizáson. Amikor összejöttünk minden héten ment sőt, most már azt mondja öregszik és nem vágyik bulizásra és már úgysem sokáig mehet, mert kezdi nem oda valónak éreznie magát.
A problémám az, hogy ő csak kitalálja magának hogy hova szeretne menni, és én alkalmazkodjak. Értsem meg, ha együtt szeretne velem menni, nem baj ha fáradt vagyok. ÉS értsem mag azt is, ha haverokkal szeretne...mert külön programokra is szüksége van. (Ilyenkor általában barátnőimmel szervezek programot) De mégis zavar, hogy nélkülem akar menni. Nem csak haverok vannak olyankor, párok is. Olyan helyekre is jár, ahol vannak ex barátnők, nők akik nyomulnak rá...de én természetesen legyek nyugodt és bízzak benne, és ne aggódjak ha nélkülem megy el.
Én már nem nagyon vágyom bulizásra. Úgy érzem nálam ez a korszak lezárult. Sokkal inkább vágynék egy közös programra, kirándulásra, mozizásra, vacsorára kettesbe stb. de sajnos nálunk ilyenek nincsenek.
Néha nagyon magányosnak érzem magam. Tudom, hogy szeret, azt mondja velem szeretné leélni az életét. Velem szeretne családot alapítani, de bennem már kétségek merültek fel. Mégis milyen jövő várna rám mellette?
Összeköltözés előtt állunk, de más most a legnagyobb probléma az, hogy mikor legyen lakásavató, minden hétvégén házibulit szeretne...after partykat. stb.
Úgy gondolom hogy néha-néha kell a buli, hisz fiatalok vagyunk. De azért bulin kívül nekem másra is lenne igényem és úgy érzem páromnak nem. (Ő elvan a facebookjával és a bulizással)
Mit gondoltok erről? Adjatok tanácsot!
Minden ember változik egy kapcsolatban. Vagy változik veled a párod, vagy nem lesz jó vége.
Az én exem ugyanilyen volt, mi eljutottunk az összeköltözésig, na onnantól még többet ment bulizni. Nem volt ő még felkészülve arra, hogy mi összeköltözzünk. Én ilyen voltam, mint te, már régóta nem vágytam a bulizásra, neki pedig szinte csak ekörül forogtak a gondolatai. Én is változtam aztán egy picit, néha elmentem én is, de nekem iszonyatosan sok volt ez, amit művelt. Végül más terén is látszódott a különbség, mennyire nem egy úton haladunk, így nem egész 1 év elteltével szakítottunk (egyébként 5 évig voltunk együtt).
Vagy képes lesz változni a párod is, vagy hasonló jövőt jósolok nektek is sajnos.
Elmondásod alapján ne arra éleződjön ki agondolatod, hogy ő veled akar családot. Mármint miért? Mert te nyugodtabb életstílusban vagy s alkalmasabb a gyerekvállalásra ő meg...szabdabban élne ott is.
Honnan veszed, hogy nyomulnak a nők rá? Mármint volt erre példa vagy lebukott? Mert ha nem, hát mehetne a strandra is ott is vannak nőneműek akik nemférnek a bugyiukba...szóval alkalom nemcsak ilyenkor lenne. Ezért kár.
Nemtetszik? Miért nem fektetsz e szabályokat? Azt írod rossz ha nélküled megy de ne is rángasson el mikor fáradt vagy. Ha fáradt vagy mond meg neki, maradj s pihenj de ne kombinálj. Ha mész érezd jól magad vagy ne menj. Ha te elmész vele valahova utánna legyen ő a soros s neki is "kelljen" elmenni veled ahova te szeretnéd ércse meg. Ezt úgy add elő neki, ahogy ő szokta, hogy "egy hullám hosszon kommunikájatok" lehet eddig nem fogta föl rendesen a mondandód.
Ő még nem nőtt fel, te már igen. Az viszont erősen kétséges, hogy ő valaha is fel fog nőni. Mert én ismerek olyan embert a környezetemben, aki már 38, de még mindig ebben a korban van. Lehet, hogy ő is ilyen. De lehet, hogy pár éven belül ő is lenyugszik. Azt viszont neked kell eldöntenek, hogy hajlandó vagy-e annyit várni rá. Mert mint mondtam, lehet, hogy sosem fog felnőni.
Az a kijelentése, hogy veled akarja leélni az életét, szerintem abból fakad, hogy látja, hogy te már nem bulizol, tehát majd akkor is mindent rád hagy, hogy megcsinálj, ha már házasok lesztek. De őrá nem hiszem, hogy nagyon lehetne számítani.
Kérdezted, milyen jövő várna rád. Hát te mindent megcsinálsz, ő meg néha hazaesik két bulizás között, vagy akkor otthon lesz, ha senkinél sem lesz buli, és facebookozik, vagy ki tudja addigra mit találnak ki. Ez szerintem nem túl kecsegtető jövőkép.
De kívánom, hogy ne legyen igazam.
Nem tudjuk megbeszélni. Mert én előadom a szokásos kis monológomat, ő mindent megígér és pár hétig be is tartja aztán minden kezdődik előröl.
Olyan is volt már hogy csak buli után közölte, hogy hol volt. Én pedig aggódhattam miatta, mert nem akarta hogy elvegyem a kedvét a bulizástól.
Van, hogy közli hogy ide és ide akar menni, látja rajtam hogy nem tetszik és dacból megkapom hogy inkább nem is megy sehova és tényleg nem megy.
De ettől egyikünknek sem jó. Már neki is mondtam, hogy különböző felfogásúak vagyunk, mást akarunk az élettől és lehet nem illünk össze. Erről hallani sem akar, azt mondja nekünk találkoznunk kellett és én terelem őt a jó irányba. Nélkülem teljesen elzüllene és legyek türelmes, ő biztos benne hogy szép lassan lenyugszik. Mindennél jobban szeret és nem tudna nélkülem élni. (Ezt tudom, érzem...de magát jobban szereti) Ilyenkor arra gondolok, hogy vajon nekem ezt tényleg meg kellene várnom? Megéri ez nekem? :S
Úgy lenne ideális, hogy felerészben olyan programokra mentek, amiket te szeretsz, mozi, vacsora, felrészben meg olyanra, ami neki jó.
Ha erre nem hajlandó, hiszen már beszéltetek róla, akkor lapát. Ne kínozd magad egy ilyen önző ember mellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!