Utálom a szüleimet. Ti is?

Uhh, bocs az offért, de undorítónak találom az olyan anyákat, akik férjüknek mindent elnézve nem állnak ki a gyermekeik mellett. "Csak hogy békesség legyen". Homokba dugják a fejüket.

Apám soha nem tudott elfogadni, hozta magával a "hordalékot", ahogyan terrorizálta őt az apja, ugyanazt adta át nekünk is. Egyébként normális ember lehetett volna, értelmes, művelt, sokat utaztunk, stb.

Csak a lelki terrort elhagyhatta volna és az állandó lenézést, becsméárlést, megalázást.

Anyám meg, amúgy csodálatos ember, sajnos gyakran szőnyeg alá söpörte a problémákat.

Nemrégiben apám öngyilkos lett. Rettentően kikészültem, de furcsa, hogy amikor álmodom vele, leggyakrabban a félelem, rettegés játszik szerepet...és megkönnyebbülve kelek fel.

Szörnyű, de ez van.

Kérdező, remélem minél hamarabb el tudsz tűnni otthonról. Addig kitartás.

17:44

Alkoholista apával gondolom nem volt dolgod...

Imádom a rózsaszín cukormázban fetrengő emberek elvakultságát:szülőkről jót vagy semmit, tiszteld őket, akkor is, ha pokollá teszik életed.

Inkább a te kommented sugall némi szellemi visszamaradottságot.

Kérdező, ne vedd fel ostoba emberek sértegetéseit.

Nekem sem hittek anno. Mert a szüleim köztiszteletben álló emberek voltak.

A 14-esnek üzenném, hogy te Josef Fritzl esetében is ezt kántálnád. Egyszerű lélek.

Szerintem akkor lesz valaki felnőtt, ha objektíven, emberekként tudja szemlélni a saját szüleit. Tehát valaki szereti a szüleit, ugyanakkor látja, hogy az egyik alkoholista, a másik meg partner ebben, de nem próbálja megváltoztatni őket, hanem elfogadja, hogy ez az ő életük, ők ezt választották, és nekik így tökéletes. Ettől nem kell őket utálni, mert ugyanúgy az ember szülei maradnak, akik valahogy csak felnevelték az embert. Szóval a kérdésre válaszolva: nem utálom a szüleimet, pedig nekik is van hibájuk bőven, sőt, sok dologért haragudhatnék is rájuk, de attól nem lenne jobb senkinek, nem oldódnának meg a problémák.

Az pedig, hogy hogyan keress állást: nagyon egyszerű. Regisztrálhatsz a munkaügyikp-ban, mint álláskereső, részt vehetsz a kormányunk által oly nagyon dicsért közmunkaprogramban, s mellette kismillió helyre bekopogtatsz az önéletrajzoddal, és még több helyre elküldöd e-mailben. Máshogy nem megy. Persze a közmunkát ki lehet hagyni, de az is egy tapasztalat, amire szerintem szükséged lenne ahhoz, hogy egy kicsit jobban megbecsüld a szüleidet. Ha pedig már nem tanulsz, tehát nincs semmi elfoglaltságod, önkéntes munkára is jelentkezhetsz, mert az mindig jól néz ki egy önéletrajzban. 24N

"Te egy nagyon buta gyerek vagy!De erre te is rá fogsz jönni!Ilyet soha nem szabad mondani!!!Biztos vagyok hogy belülröl nem ezt érzed, csak ezt mondod!!!"

teljesen hülyeséget írsz. örülök, h te nem tapasztaltad meg, de a való életben bizony nem minden szülő szeretnivaló. sőt. némelyek a legkevésbé sem, főleg az alkoholisták. te szeretnéd azt az anyát, aki egész nap otthon iszik (természetesen munkanélküli), férfiakat hoz fel, isznak és dugnak egész nap, amíg a 15 éves gyerek otthon van. ül a szobájában, és azt hallgatja, ahogy anyja szexel 3 hapsival egyszerre, közben vedelnek. ha egy rossz szót mersz mondani jön a verés érte, hogy mit képzelsz. hiába hozol segítséget, hogy hátha majd valaki segít az anyádon, csak megint a verést kapod. majd elárverezik a lakást, és te ott maradsz egyedül (!) 16 évesen egy városban, és próbálj meg talpon maradni. szeretnéd te az ilyen anyát?? úgyhogy, ne mondd azt, hogy soha nem szabad olyat mondani, hogy gyűlölöm a szüleimet, mert igenis van ilyen! rettenetes dolog, és iszonyatosan fájdalmas, de létezik!