Más is járt így? Vigasz kellene.
Kicsit szánalmas vagyok, de nem jut jobb eszembe. Holnap költöznöm kell, és úgy volt, a páromhoz, de elhagyott. Teljesen összetörtem, mert szerintem (és kívülállók szerint is) nagyon jól voltunk. Teljesen érthetetlen. Ki vagyok borulva, és valami vigasztalót szívesen olvasnék.
Ráadásul tudom, a (volt) párom is ki van borulva, és tudom, hogy szeret, csak ő nincs ezzel teljesen tisztában, de mire rájön, késő lesz. Sok bennem a keserűség, a félelem, a csalódottság és a fájdalom.
Szerintem a szeretet nehéz téma. Ő maga sérült, és nem néz ezzel szembe. Ez a felelősségét nem csökkenti, csak döbbenetes látni egy "felnőtt" embert, aki letagadja, nem emlékszik rá, amiket mondott, ill. "azt akkor mondtam, most meg most van".
TUDOM, hogy meg fogja bánni, és nekem is az fáj, hogy késő lesz. Részemről. Pont mert annyira szeretem, nem akarom ezt a fájdalmat többször.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!