Más is járt így? Vigasz kellene.
Kicsit szánalmas vagyok, de nem jut jobb eszembe. Holnap költöznöm kell, és úgy volt, a páromhoz, de elhagyott. Teljesen összetörtem, mert szerintem (és kívülállók szerint is) nagyon jól voltunk. Teljesen érthetetlen. Ki vagyok borulva, és valami vigasztalót szívesen olvasnék.
Ráadásul tudom, a (volt) párom is ki van borulva, és tudom, hogy szeret, csak ő nincs ezzel teljesen tisztában, de mire rájön, késő lesz. Sok bennem a keserűség, a félelem, a csalódottság és a fájdalom.
Egyet tudok tanácsolni, magaddal foglalkozz, a jövőddel, az álmaid megvalósításával, vagy egyelőre csak álmodozással. A volt barátod felejtsd el, nem tudod befolyásolni, és lehet, hogy sokmindent csak bebeszélsz magadnak vele kapcsolatban. Nem ő volt az igazi, ha minden nyomósabb ok nélkül el tudott hagyni, mikor épp komoly lépés előtt álltatok. Ha ezen agyalsz, bele fogsz bolondulni, mindig ott fog motoszkálni benned, lehet, hogy szeret, csak ki kell várnom, míg rájön. Ezzel csak egyet érsz el, lelkileg padlóra teszed magad és az önbizalmad a béka s.gge alatt lesz, elpocsékolsz egy csomó időt a fiatal éveidből, a pasi meg sosem fog visszajönni. Tapasztalat sajna.
Szóval zárd ki a pasit az életedből, lehetsz vele radikális is, és tekints csak a jövőbe. Jah és nagyon fontos: Nem vagy szánalmas, csak szomorú! Úgyhogy fel a fejjel, értékes ember vagy, sose felejtsd el!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!