Más is járt így? Vigasz kellene.

ebből a kérdésből se derül ki,hogy a kérdező nő e vagy fiú,

Minden okkal történik! Valószínűleg megmenekültél most egy rossz kapcsolatból,amiből lehet nem tudtál volna csak úgy kilépni 1év múlva! Sok sikert az új élethez!

Ő csak depressziózzon nyugodtan, de az az ő élete, te meg éld a sajátodat, lehetőleg depresszió nélkül. Hosszútávon amúgy sem számíthatsz felhőtlen és boldog kapcsolatra egy depissel, főleg, hogy négy év után sem változott ez melletted. Most fáj, de később hálás leszel a sorsnak, hogy ez így alakult!

Vigaszt kértél. Talán vigasztalhat az, hogy mással is történik ilyen, esetleg nagyobb trauma. Persze tudom, mindenkinek a saját gondja a legnagyobb.... Én úgy jártam, hogy eljegyzett a párom, úgy tűnt minden szép és jó köztünk. Annyira örültem, hogy végre révbe ért az életem, azt hittem én vagyok a legboldogabb ember a világon. Békés, nyugodt családról, szeretetről, gyerekekről álmodoztam. Lánykérés, eljegyzés után odaköltöztem hozzá. Röviden annyi a lényeg, hogy ezután elkezdett nagyon keményen inni, (előtte is piázott, csak ügyesen titkolta, randikra józanul jött el, stb.) minden nap részeg volt, és megvert. Hónapokig kék-zöld voltam. (Plusz betegesen féltékeny volt a semmire...)Megfélemlített, megfenyegetett hogy nem mondhatom el senkinek. Sebeimet takargatni kellett, és azt hazudni a családnak, hogy minden rendben velünk. Majd egy reggelen, mikor munkába indultunk, én visszamentem a lakásba, (teljesen padlón lelkileg meg testileg) felhívtam aput, hogy a vőlegényem rendszeresen ver, és vissza szeretnék költözni. Levettem a gyűrűt, összepakoltam, és menekültem... Ez is egy hatalmas pofon az élettől. Próbálom összekaparni magam valahogy... És reménykedem abban, hogy túlteszem rajta majd egyszer valamikor magam....Ha túl lehet egyáltalán.....

Szerintem besokkolt,hogy vége az aranyéletnek,legényéletnek.Vedd ugy,hogy elmenekült. Ha akar keres,ha nem akkor vége.