Csodálatos gyermekkor. Hol van?
Ha nagymamámtól, vagy anyukámtól megkérdezem, hogy milyen volt a gyermekkora, mindig azt válaszolják, hogy csodálatos.
Ekkor én megkérdem, hogy miért? És ők azt válaszolják: Délelőtt iskola, délben hazajöttek, majd ebéd után egybegyűltek a barátaikkal, és övék volt a tér, folyópart, hegy...
Ha az én gyerekem majd megkérdezi tőlem, hogy milyen volt a gyerekkorom, azthiszem más lesz a válasz.
Tényleg elegem van. Bevallom, pityeregve írom ezeket a sorokat. Vegyük csak a mai napot. 5-re (!!!) értem haza. Reggel 7-től. 8 órám volt, 3-kor véget ért az iskolában, azután a zeneiskolában 3:15-től teória 4-ig, 4-től zongora háromnegyed 5-ig. Amíg hazaértem, 5 óra volt. Kereken. Holnap matekdoga, kémiadoga, fizikából és magyarból nagy feleltetés. MINIMUM 3 órát fogok holnapra tanulni. Akkor ha zsinórban számítjuk: 8- ra megleszek mindennel. 10-kor fekszek le. Maradt 2 órám, hogy bármit is csináljak. Ebből MINIMUM fél órát az evéssel töltök. A maradék másfél órában nem fogok leállni tornázni. Most fél órára leültem gépezni. ÉN IS CSAK GYEREK VAGYOK!
És holnap kezdődik elölről. Fél 5-re érek haza. Csütörtök a legnehezebb napok közé tartozik. MINIMUM 2 órát fogok rá tanulni. Csütörtökön megint 5-re érek haza...
És ez így megy tovább. Még mielőtt megkérdeznétek, hogy akkor miért járok zenébe, elárulom: egyik dolog az, hogy nagyon szeretek zongorázni. Ez a legfontosabb. A másik pedig: Ma már elég furcsán néznek arra, aki nem játszik valamilyen hangszeren, vagy nem jár valamilyen sportkörre.
Ahogy ma jöttem haza, már majd összeestem az utcán, annyira fáradt voltam. A fejem már minden 2. nap fáj, annyira fáradt vagyok. Székletem már lassan csak 3 naponta van. Meghízni sehogyan nem tudok.
És ezzel nem csak én vagyok így. Rossz látni, ahogyan a 10 éves gyerekeknek is 7 órájuk van... VAn, hogy sírva jövök haza, vagy hogy lefekvés előtt 1 órás sírógörcsöt kapok. Pedig kiskoromban vidám kislány voltam, rengeteget mozogtam, kutyát sétáltattam, reggel 5-kor mentem fel a hegyre futni, 300 oldalas könyveket 3 nap alatt olvastam ki. Most meg?...
Elég hosszú amit írtam, előre is köszönöm annak, aki elolvassa :)
Más is így van ezzel, vagy csak engem visel ez meg ennyire?
14/L
"De érdekes h gépezni tudnak a szerencsétlen szerekek meg fb-n lógni. Ehelyett simán kimehetnének haverokkal v valami."
Haverokról jobb nem beszélni...
Nem tudom, csak a mi iskolánkban vannak ilyen fene-nagy barátságok?
Az állítólagos barátok a másik háta mögött beszélnek egymásról, de a szüleik se engedik ki őket "játszani", meg mindenkinek van valami különórája így is.
Na meg így is kifárad az ember nap végére.
Leírom az én napirendem:
5-kor kelés
7:45-kor suli.
14:30-ig suli
14:30-16:00 Tanulás
16:00-17:00 Kosár
18:10 haza érkezés.
18:40-20:00-ig tanulás.
Nekem sem volt sok időm. Ez a legdurvább napom volt. De amikor nem volt kosár akkor otthon lehettem 4-5 körül és akkor tudtam játszani is.
Nekem is rossz volt, hogy sokat kellett tanulni, de a barátaim tették széppé a gyerekkorom.
22/L
Én 18 vagyok, de nekem jó gyerekkorom volt. Bár elég sokat kellett tanulni, de azért ha beosztottam az időmet, sikerült délután 1-2 órát azzal töltenem, amivel szerettem volna.
Én is mindig jártam röplabdára, táncra, színjátszókörbe, rajzra, szinte minden nap volt valami programom. 7.-es voltam, mikor már 8 órám volt 0. nyelvi előkészítővel, az eléggé megviselt.
Nem akarlak elkeseríteni, de ez egyre csak rosszabb lesz. Középiskolában nekem fél 5-kor kelés, 5-re vagy 6-ra értem haza, 0 szabadidő, max hétvégén, de akkor inkább pihentem.
Szerintem az ember olyan 10 éves koráig "szabad", aztán kemény évek, majd 18-tól ismét elkezdhet élni, ha nem kemény egyetemre megy. Én is most kezdek el bulizni/hobbival foglalkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!