Miért gondolják azt a szülők, hogy ha a gyerekük már huszonéves akkor már nem kell vele törődni?

" Egy gyereket addig támogatni kell, amíg szüksége van rá, magyarán míg nem lesz saját lakása, kocsija, munkája és minden, ami kell."

Ezt te komolyan gondoltad? Magyarán minden szülőtől alapelvárás, hogy tegyen a gyerek alá kocsit, lakást, sőt munkát is ő szerezzen? Még, ahol egy gyerek van és módosak a szülők, de hol élsz te?

Miért, a szülők alá talán mindent odaraktak, vagy összedolgozták? Szerintem többnyire az utóbbi. Hát a pofám leszakad...

Értem én, hogy durva, hogy 22 évesen fel is út, le is út, de ugyanakkor hogy várhatják el a mostani fiatalok, hogy akár 30 éves korukig is legyenek tartva, amíg ők tanulgatnak? Suli alatt nem lehet dolgozni? Sokan abból fedezik a sulit.

Az én szüleim is meg tudnának dobni engem 1-2 millióval, de pofám lesülne, ha elfogadnék ilyet. Majd mi összedolgozzuk a párommal, elvégre az én szüleim is megdolgoztak azért, amijük van. Addig meg elvagyunk albérletbe.

Tényleg nem tudom hol élsz, mire egy párnak háza, kocsija van, már bőven elmúlt 30, addig meg etessék őket a szüleik?

23N

Én is "várok" támogatást a szüleimtől, de NEM egy bizonyos anyagi szintig, illetve nem is anyagilag kifejezetten! Én úgy lettem szeretetben békességben felnevelve, hogy a szüleim mindig számíthattak az ő szüleikre, azaz a nagyszüleimre, én pedig mindig számíthattam rájuk. Elsősorban természetesen lelkileg, illetve apróbb dolgokban (felújítás, festés, barkácsolás) és csak másodsorban anyagilag, azt is inkább kölcsönnel, amit később visszaadtak/adtunk.

Én ugyanígy fogok a szüleim mellett állni lelkileg biztosan és ha lehetőségem lesz, akkor anyagilag is. Számomra a törődés és támogatás ezt jelenti, nem azt, hogy lakásba teszik, kocsit adnak a gyerekük feneke alá! Természetesen ez oda vissza működik, ők mellettem vannak, én is mellettük, nem tudhatjuk, hogy mikor lesz szükségünk egymásra!