Az én lakásomban azt csinálod amit én mondok?

Hidd el, nem élvezem, hogy nincs munkám. Amellett, hogy olyan apróságokra, mint pl új ruha, cipő, ilyesmi nem telik, mint írtam, van hogy hetekig csak kenyérre jut -vagy arra se- ahhoz, hogy a gyerekemnek meg tudjam venni ami kell és anyámnak is tudjak pénzt adni. Ma, Magyarországon nem egyszerű munkát találni. Biztosan van olyan, aki nem akar, de nekem nem volt életcélom a 22.000.- forintos segély sem az a megaláztatás, amikor igényelni kell. Ha nem akarnék dolgozni, kikerültem volna a közmunkát is, simán lett volna rá egészségügyi indokom. Ehhez képest már "lehúztam" több szezont is, még akkor is, amikor a heti átutalások miatt kevesebb pénzt kaptam, mintha nem dolgoztam volna.

17 éves korom óta dolgoztam, csak 2 évet töltöttem itthon a gyerekemmel, soha nem vártam el, hogy valaki eltartson.

Ha bármit tehetnék azért, hogy ne ott kelljen élnem ahol, úgy, ahogy, már megtettem volna. Az egyetlen olyan munka, amit még vállalhatnék és nincs végzettséghez kötve az a prostituált, de valahogy nem vonz a lehetőség.

Mint írtam, jártam takarítani, pénzért, sokáig, tehát nyilván jól csináltam, különben nem kellettem volna. A gond nem az, hogy nem jól csinálom, hanem az, hogy olyan mértékű gyűlölet van benne, amin képtelenség túllépni - vagy csak szimplán attól érzi jól magát, ha belém rúghat.

Néhány munkaajánlat, amivel mostanában összefutottam:

-éjszakai árufeltöltő -itt túlképzettnek számítottam.

-intézményi takarító -"nem megfelelő a végzettsége"

-pultos -reggel 5-kor nyitó, éjfélkor záró kocsmában 3 nap munka, 2 szabad beosztással, minimálbérét, 4 órás bejelentéssel. Erre az utóbbira megfeleltem volna, de mivel a hely maga nem egy olyan környéken van, ahol ki merném tenni a lábam sötétedés után és legalább egy órás úttal érhető el, ezt nem vállaltam el.