Hónapok óta úgy érzem megcsal. Egy beteg elme szüleménye? Vagy nyissam már ki végre a szemem?
A végén nem is te vagy a hibás, hanem a kedves feleséged!
"Egyszerüen kellett valaki, akivel szóba állok és akirõl azt hiszem, hogy meghallgat és esetleg megért."
Itt nagyon együtt tudok veled érezni!
De miért máshoz fordultál, ha beszélgetni akartál? Miért nem a feleségedhez?
A feleséged valószínűleg megpróbált megbocsájtani, de nem tudta megtenni, mert mindig jött egy újabb eset. Nem kér többet ebből, egy életre elveszítetted a bizalmát. Már nem akar kapcsolatot veled. A gyerekek apja vagy, aztán ennyi. Nem csal meg, az 100%, viszont rád sem kiváncsi, ami véleményem szerint rosszabb. Csak úgy vagy, és valószínűleg még ha elmondod is a mondani valódat neki, egyáltalán nem kíváncsi rá, sőt, gondolom dúdolgat magában, miközben beszélsz hozzá. Hagyd őt békén, elhidegült tőled egészen egyszerűen. Közönyös vagy neki.
Attól az érzéstől nem tudok szabadulni, hogy volt valakije... ennek a vélt vagy valós kapcsolatnak már vége. Jelenleg tagad, egyszerűen sajnálja hogy nem fordított rám elég figyelmet.
Azért, köszönöm a kommenteket!!! Sajnos vagy sem de az az érzésem, hogy a férfi-nő kapcsolatban mindig a NŐ dönt. Ő az aki fogadja vagy kezdeményezi a kezdet-kezdetén a kpcsolatot. Minden esetre ő a mondja ki végszót. És ő az aki rábólint mindenre a kapcsolat folyamán. Férfiként kapálózhatok bárhogy, ha a nő nem akarja soha nem lesz semmi. Ergo ha a társ, barátnő, feleség, szerető, etc. elfordul a teremtésnek hímjétől s az idiótájának szómenés ingere volna - mert szeretne valakit aki meghallgatja akkor keres egy beszélgető társat. Nem azért mert szexelni szeretne, félredugni, elárulni a társat. Csak beszélgetni. Vannak beszélgetős emberek - többnyire inkább tenni, mintsem beszélni szeretek, de néha kell a lelkizés is - s vannak kevésbé kommunikatívak is. Ez nem opció és türelem kérdése. Ha sorozatban vissza vagy otthon utasítva és nem értenek meg, valamit tenned kell. Azt szeretnéd hallani vagy a társadtól vagy attól a harmadiktól, hogy: nyugi semmi baj nincs csak kevesebb ideje van rád, majd minden okés lesz, nem csalt meg, nem lép le, stb. Innen persze megtörténhet, hogy egy lekileg intimebb kapcsolat is kialakul.
Szóval abszolut értelemben igen, megcsaltam. Ezen én nem is szépítek semmit. De akkor miért indult el felfelé ívelő pályán a kapcsoltunk, majd hirtelen zuhant olyan mélyre ahol sohasem volt? Ha nem volt más, ha előtte már jól voltunk most miért változott meg? Ha nincs harmadik részéről, akkor miért hidegült el hirtelen tőlem? Nem akarom elhagyni, szeretem, szerelmes vagyok belé, kívánom állandóan. Szeretném szeretni életem végéig.
Azért hidegült el tőled, mert megvet. A gyengeséged miatt. A saját lelki bajaidat akartad folyamatosan rányomni, folyton arról akartál beszélni. Ha hagytad volna, ő kérdezett volna. Gondolom, ha volt elég baja és gondja, ami miatt esetleg morcos volt, te nem a bajait nézted, hanem azt, hogy téged szerinted a morcosságával bánt, majd ezt szépen rányomtad még a gondjaira, megsértődve, hogy nem te vagy a legfontosabb néha-néha.
A mélyrepülés pedig: Megpróbált megbocsátani, de nem tud, ezért halt meg végleg a kapcsolat. Ezt el kell fogadnod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!