Hónapok óta úgy érzem megcsal. Egy beteg elme szüleménye? Vagy nyissam már ki végre a szemem?

8 éve vagyunk feleségemmel házasok.Két kislányink van és én úgy érzem szeretjük egymást. A munka és a tanulás miatti távollétek okozta mindennapi gondokat leszámítva kétszer volt komoly feszültség közöttünk. Mindkettő miattam. Kétszer is megtörtént, hogy idegen lányok üzeneteit találta meg. Persze én tudtam a legjobban, hogy mennyire nem számítottak ezek a dolgok - nekem. Kívülállóként, főleg feleségként ezek egyértelmű megcsalások voltak. Soha nem volt testi kapcsolatom ezekkel a lányokkal, isten igazából azzal sem vádolhatom magam, hogy gondolatban eljátszottam volna a szexel... Egyszerűen kellett valaki akivel szóba állok és akiről azt hiszem, hogy meghallgat és esetleg megért. Az utolsó ilyen eset mélypontját követően rendeződni látszott a kapcsolatunk. De rövid idővel ezután az az érzésem támadt, hogy megcsal. Ezt betudtam a bűntudatnak, a másik irányába kivetített saját bajaimnak. De, az érzés csak nem szűnt. Sőt, a helyzet romlott. Egy hónapja könyörögni kezdtem neki, hogy üljünk le és beszélgessünk. Mivel a két gyerkőctől ezt napközben megtenni nem igazán tudjuk erre csak este, a lányok elalvása után került sor. Miután elmondtam a félelmeim és azt, hogy szeretném ha beszélgetne velem, ő elment és lefeküdt. Ezek a kapcsolat teremtő próbálkozások azóta is folyamatosan zajlanak részemről, de ő hárít, engem hibáztat és a mindennapi gondokat jelöli meg annak okaként, hogy én úgy érzem nem érdeklem, nem szeret sőt van valakije. Az érzéseimre nem ad magyarázatot, nem is akar. Viselkedése szerintem sokat változott. Eddig azt állította, ha megcsalna azonnal elmondaná és elhagyna. Mostanában olyan kijelentéseket tesz, hogy "mit képzelek? harmadik nekifutásra biztosan elmondta volna, ha megcsal..". A félelmeimet, az érzéseimet nem éli át. De, ami nagyon fáj, hogy az övéit sem óhajtja velem megosztani. "Nincs mit mondanom! Nem volt senki, hidd már el!" a tipikus válasz arra, hogy miért érzem hogy van valakije, ha valójában nincs. Bizonyítékom nincs, nem is kerestem. Tisztelem annyira, hogy ilyet ne tegyek. folyamatosan kritizál, nem tudok a kedvében járni. Én folyton távol vagyok van úgy hogy 56 órát dolgozom megállás és szünet nélkül. Megérteném, ha egy ilyen kétszer is "rajtakapott", folyton távol lévő, sokszor fáradt, ideges férj mellett lenne valakije. De, ha nincs én miért érzem az ellenkezőjét?