Szülők! Ütöttétek már meg a gyereketeket? Mi volt az ok? Megbántátok?

Hát nemtudom, engem soha nem ütöttek meg a szüleim, egyetlen egyszer kaptam egy kis legyintést a seggemre, mert valami csúnyát mondtam.

Szerintem, ha egy szülőnek tekintélye van, akkor verés nélkül is meg tudja nevelni a gyerekét.

Apum már elmúlt 50, szóval nem most volt gyerek, azt mondja, hogy amikor ő kicsi volt, sok barátját megverték, ha rossz volt, ő soha nem kapott egy pofont sem, mert tisztelte a szüleit, úgy nevelték, hogy amit a szülő mond, az szent.

Bár én nem szülő vagyok, de remélem ez nem akadály abban hogy választ írjak. Nálunk sosem volt nagy verekedés. A szüleim elváltak, és anya egyedül nevelt három lányt. Nem lehetett neki egyszerű, és néha azért elcsattant egy-egy anyai pofon, de nem ez volt a jellemző. Konkrét verés sosem volt, csak pofon. Ez is csak akkor, ha a szép szó nem használt. Megvannak a büntetés fokozatai.

1. normálisan közölni a gyerekkel, hogy fejzze be amit épp művel

2. Határozottabban rászólni

3. leszidni, amiért nem hallgatott a szüleire

4. hatalmas veszekedésbe torkollik a büntetés

5. általában, ha a veszekedés elfajul, akkor fordul elő a pofon

Hatalmas veszekedés nagyon ritkán van, általában csak a leszidásig megyünk el.

11.

Van h hiába van tekintélye a szülőnek (mivel oviban, iskolában sokindent eltanul a gyerek) a gyerek akkor is rendetlen. És ha rendetlen és nem ért a szóból akkor igenis oda lehet csapni (nem túl nagyot). A jó gyereket persze nem kell ütni, de azt nem is akarja senki

Nekem nincs gyerekem. Konkrétan verni nem verném meg. De ha igenis megérdemli, vagy muszáj fegyelmezni, akkor kapna a fenekére, vagy a kezére. Persze nem akkorát, hogy ordítson a fájdalomtól, meg nyoma maradjon, csak tudja, hogy rosszat csinált. Arcon, fejen soha nem ütném. A pofon nagyon megalázó, ahhoz már igen rosszat kéne csinálnia, mondjuk leköpnie szemtelenségből vagy ilyesmi.

Engem apám pár alkalommal vert meg, az is megmaradt bennem. Megérdemeltem, rosszat csináltam.

Sokan összekeverik a fegyelmezési célból adott kis ütést a véresre veréssel.

Mivel minden gyerek más, ezért a verésre vagy nem verésre is máshogyan reagálnak. Van, aki megszeppen a pofontól, van aki még jobban üvölt és nem hagyja magát.

Meg kell találni azt a módszert, ami a legjobban bejön az adott kisembernél. Az enyémnek semmit sem használ a verés, így gyorsan felhagytam vele és a közömbösségre váltottam. Az enyémet valósággal letaglózta ez a módszer. Ha rosszalkodik(nem csak egy kicsit, hanem nagyon), akkor elmondom neki, hogy nagyon szomorú vagyok hogy így viselkedik, csalódtam benne és onnantól levegőnek nézem, nem szólok hozzá. Ilyenkor persze mindennel fel akarja hívni magára a figyelmét, de nem engedek, majd fél óra múlva kérdezem meg tőle, hogy ugye akkor most már jól fog viselkedni? És akkor már jól viselkedik.

Gyereket nem lehet fegyelmezni anélkül, hogy kiismernénk a személyiségét.

Nem tudom. Engem es tesomat sosem vertek anyaek. Elso nagy pofonomat akkor kaptam mikor 17 evesen osztalytarsaimmal Vacra bulizni mentunk, es olyan jol ereztem magam, h nem mentem haza aznap, es nem is telefonaltam haza (akkor meg nem volt mobil), hanem masnap reggel 11kor haza allitottam. Anyu egy pofonnal fogadott. Akkor nem ertettem miert, hiaba mondta, hisz en akkor ugy gondoltam semmi baj nem tortent velem jol vagyok. Most mar anyakent maskepp latom a dolgokat, es igen megerdemeltem. De amugy sosem lettem buntibe rakva meg ilyesmi. Megis jo tanulo voltam, foiskolat majd egyetemet vegeztem.

En sem verem a kislanyom, hanem megprobalom elmagyarazni neki. soksozr nem sikerul, es sokszor kihoz a sodrombol, de probalom urlani a helyzetet. a veres nem megoldas szerintem.

Engem és a húgomat sem ütött meg soha senki. Még legyinteni sem. Anyu azt mondta, hogy én egyetlen egyszer hisztiztem, a húgom egyszer sem.

25/L