Nők, akiknek hosszú párkapcsolatban/házasságban volt egy kalandotok - megbántátok?

Elmondtam neki. Elküldött, de napokon belül megenyhült és visszafogadott.

Ha titkolóztam, hazudoztam volna, akkor nem tudtam volna elszámolni a lelkiismeretemmel, de így nem volt gond.

Nem mondtam el,nem is fogom remélem nem is fog kiderülni!

Azt mondom megbántam,de ott legbelül meg azt hogy nem!

Én azt mondom, ha egyszer hibázott, viselje a bűntudatot élete végéig, de legalábbis ne terhelje csak azért vele a párját, hogy neki megnyugodjon a lelke!

Ha egyszer valaki hibázott viselje el a következményeket.El kell mondani,nem azért hogy könnyitsen az illető a lelkén hanem hogy a másik félt ne nézze baromnak.A megcsalt félnek joga van tudni a dologról és dönteni arról hogy megbocsájt vagy sem.

"El kell mondani,nem azért hogy könnyitsen az illető a lelkén hanem hogy a másik félt ne nézze baromnak.A megcsalt félnek joga van tudni a dologról és dönteni arról hogy megbocsájt vagy sem."

Nem, ez csak a kimagyarázása a dolgoknak. Mitől lesz jobb, ha elmondja? Hogy a párjának iszonyat fájdalmat okoz és talán rámegy a kapcsolatuk is? Mindezt azért, mert ő nem bír a lelkiismeretével elszámolni? Ha egyszeri botlás volt, érzelmektől mentes, és szereti a párját, akkor márpedig tartsa meg magának. De a legtöbbje azért mondja el, mert a másikra akarja helyezni a terhét.

Nem csaltam meg a párom,de nem sok kellett volna hozzá.

Azt hiszem le leszek pontozva,de leírom:

Családos emberrel kezdtem,nagyon egymásba szerettünk,lényegében testi megcsalás nem volt,mert ez előtt voltam házas ember szeretője,így én nem akartam vele lefeküdni.

De érzelmileg annál inkább..

A Párom nem tud róla én szenvedek sokszor,mert nagyon szerelmes voltam akkor;a családos ember,meg ahogy lenni szokott,maradt a családjával,de a mai napig nagyon szerelmes belém.Persze titkon...