Van még itt olyan rajtam kívül aki szintén két pasi között őrlődik már évek óta?

Fél évig tartott míg ketten voltak.

A régi kapcsolat nem tudott az újról, az új viszont mindent tudott és türelmesen várt.

Fél év, aztán döntöttem. Az újat választottam.

Azóta eltelt 11 év, még mindig együtt, házasságban, szeretetben, és egy fiúcskával bővült a családunk.

Házasságban élek, két gyermekünk is van, de álmodozok a régi szerelmemről.Sajnos a férjem néha nagyon durván bánik velem, sokszor kiabál, de azért sok jó tulajdonsága is van.

Az exem a mai napig nagyon tetszik, tulajdonképpen ő a férfiideálom.Talán soha nem tudom elfelejteni, mert lassan 10 éve már, hogy különváltak az útjaink.

Na én elmesélem a szitut, amiben sokáig benne voltam, ha tényleg érdekel.

Majdnem 4 évig voltam együtt egy fiúval, akivel nemrég szakítottam, kb. egy hónapja. Még nem vagyok túl rajta, hiányzik és sokat rágódom, mit hogyan lehetett volna másképp – de a kapcsolat alatt meg azon rágódtam, hogy tán tovább kéne lépni.

A pasi, akivel a kapcsolat alatt kölcsönösen tetszettünk egymásnak, számomra elérhetetlen és mindig is az volt. Véresen komoly kapcsolatban van, ami mellett esélyem nincs labdába rúgni. Szóval igazából nem is voltam döntéshelyzetben. De az érzés, amit időnként kiváltott belőlem ez a szituáció, olyan intenzív volt, hogy nem tudtam lemondani róla. Pedig nem történt semmi, csak flört volt, de az erős vágy, és a pasi viselkedése együttesen nem hagyta kialudni a dolgot.

Miközben együtt voltam a barátommal, akit szerettem. Sokat szenvedtem, vívódtam, bűntudat gyötört, de nem tudtam lemondani sem az érzésről amit a flört kiváltott, sem kilépni az amúgy jól működő kapcsolatomból a semmi miatt.

Két éve voltunk együtt, mikor ez a jelenség kialakult azzal a pasival, szóval gyakorlatilag két év telt el ebben az állapotban. Ami sűrítve sokkal kevesebbet tesz ki, mert a kontakt sosem volt folytonos, ritkán kerestük egymást direktbe', pláne nem találkozgattunk, csak ha összefutottunk, vagy kommunikáltunk bárhogy, az tele volt utalásokkal, és forrt a levegő. De sokszor hetek, hónapok teltek el kontakt nélkül, volt hogy kb. 3/4 évig szinte semmit nem beszéltünk, és azalatt a kapcsolatom is javult, elkezdtem reménykedni, hogy a problémák elmúlnak.. ami egyébként nem a másik pasi volt. Én ezt a flörtöt csak egy tünetnek tekintem. Hiányzott valami ebből a kapcsolatból, ami az igazán jó szex, és tekintve hogy előtte mással még nem feküdtem le, könnyen lehet, hogy innen volt eredeztethető ez az elvágyódás, a pasizhatnék.

Emellett szerettem őt, mélyen éreztem iránta, pont emiatt talán már észre se vettem, mert a mindennapjaim részévé vált, megszoktam, ragaszkodtam hozzá és imádtam vele lenni.

A másik pasi iránt semmi mélyet nem éreztem és érzek. Felszíni őrület, ami viszont olyan intenzív (volt), hogy ez a két dolog igen jól kiegészítette egymást. Társadalmi, erkölcsi szempontból hiába volt ellentmondás a két dolog között, bennem sajnos igen jól megfért egymás mellett.

A szakításom a barátommal egy buli utáni hajnalon történt meg spontánul (egy megtervezett merénylethez nem nem lettem volna elég erős, tudom, gáz, de iszonyúan fájt nekem így is). Komolyan el akart beszélgetni az összeköltözésről. Én szívesen laktam volna vele, jól ellettünk volna, de éreztem, hogy a továbblépéssel kapcsolatos folyamatos őrlődésem mellett necces lenne bevállalni. Kénytelen voltam a problémákról beszélni, és ez egyenes út volt a szakításhoz.

Azon a bulin különben az ominózus másik pasi részegen kicsit rámmászott, le is smárolt. Bár továbbra sem számítottam semmire, ez is adott egy kis bátorságot a szakításhoz, ami ha akkor nem történik meg, nem tudom, hogy folytattam volna ezt a kapcsolatot abban a tudatban, hogy smároltam valakivel.

A szakításkor nem nagyon ecseteltem ezt a flörtöt, de azért nagy vonalakban említettem neki, hogy bejöttünk egymásnak, tudtuk egymásról és bűntudatom van miatta. Gondoltam, legyek már őszinte. Itt csesztem el. Vagyis már jóval korábban, ott, hogy pár közös barátunkat beavattam a titokba. Nem számítottam rá, hogy miután szakítottunk, náluk kezd el érdeklődni.. Így aztán megtudott olyan részleteket, amiktől én meg akartam kímélni, mert minek fájjon neki fölöslegesen mégjobban, így viszont, hogy utólag tudta meg másoktól, átverve érezte magát, és eléggé kiakadt rám. Nagyon hosszas levelezéssel sikerült elérni, hogy ne haragban váljunk el, és normális beszélőviszonyban maradjunk (még ha kerüljük is egymást lehetőség szerint). Nagyon fájt neki, és én is nagyon szenvedtem attól, hogy fájdalmat okoztam annak, akinek a legkevésbé szerettem volna, összetörtem a szívét, majd a nagy igyekezettől, hogy megkíméljem, még véletlenül beletapostam háromszor, aztán véletlenül felgyújtottam. Úgy begyógyítanám, de nem lehet...

A másik pasit ő most utálja. Megpróbált beszélni vele, hogy megalázhassa, de nem sikerült, mert ő meg kerüli, lapul mint sz@r a fűben, és próbálja inkább rámkenni, mert nem vágja, hogy a voltpasim már mindent kiszedett belőlem.

A volt barátom azt mondja, már jobban van.

Majd szép lassan jobban leszek én is. Még fáj.

27/L