Van olyan aki megbocsájtotta a megcsalást párjának?

Tudom, hogy nem én vagyok a megszólított, mert még nem tettem. De mindig is úgy gondoltam, hogy megbocsájtanék. Talán azért, mert én sajnos többször is léptem félre.

Szerintem, ha úgy érzel, hogy meg tudnál neki bocsájtani, akkor adj egy esélyt! Ne zárd ki előre, hogy nem működne. Ha nem tudsz rajta túllépni, az ki fog derülni. Hibát, pedig mindenki követhet el.

Együtt maradtunk, mert gyerekeink vannak, és szerettem őt annyira, hogy megpróbáljam megérteni tettét, de utána megváltozott felé az érzésem.

Már vagy 6 éve volt és ő kb. 4 évig vezekelt emiatt előttem. 1000-szer elmondta, mennyire megbánta.

Kemény volt ez a pár év. Az én érzésem felé, pedig megváltozott, mint már mondtam. Úgy mondhatnám, kitisztult a szemem. Látom őt, mint ember a jó és rossz tulajdonságaival együtt, de már nem látom azt az álompasit, akire vágytam benne.

Nagyjából így tudnám leírni az érzést.

Így sem rossz egyébként, mert ha még egyszer megtörténik, akkor már nem fog így fájni. Viszont megvan az esélye, hogy másban fogom meglátni az "álompasit", hisz ez az érzés hiányzik, s bekövetkezhet, akár akarom, akár nem. S véletlenül sem bosszúból vagy ilyesmi, ahhoz már túl sok idő eltelt.

Kemény dió volt, sokat változtunk, sokat küzdöttünk egymásért és egymással. Tulajdonképpen összeértünk. S segített ez az incidens is hozzá, bármilyen furcsa is. Most úgy gondolom, megérte együttmaradni. Még akkor is, ha megismétlődik, aminek egyébként nem látom most esélyét. Sokkal reálisabban látom helyemet a szemében, a világban, minden helyzetben, s mivel már megtapasztaltam ezt, pontosan tudom, mit higgyek és gondoljak az ilyesmiről. Ez megerősít.

De majd 20 év múlva, visszagondolva fog végülis talán eldőlni, tényleg megérte-e együtt maradni....