Akik utálják az anyósaikat - a ti édesanyátok különb?

"de mi van, ha segít kérdezés nélkül? Miért kell sok nőnek éreztetnie, hogy ez az én házam az én váram, senki semmihez ne nyúljon,"

Van aki szereti, van aki nem, és ezt tiszteletben kell tartani! Kölcsönösen kell tisztelni egymást, ilyen egyszerű.

Nekem semmi bajom az anyósommal, de ha az én magánszférámba nyúlkál, nem szeretem. Van, aki szereti, ha megvan a saját intim szférája. Miért kell abba erőszakosan belemászni?

Hát figyi, az én házamban senki ne mozogjon úgy, mintha otthon lakna. Se az én szüleim, se a férjemé. De ez az én hülyeségem, tudom.

Lehet,ha kicsit megvakargatnád a párodat, kibukna, hogy ő sem örül apád szerelőmániájának. Az én férjem hülyét kapna, ha apám nekiállna itt konnektorokat szerelni.

Az unokát meg bármikor felvehették, ha akarták. Anyósfel is vette náluk, a pár hónapos gyerekkel kiszaladt az utcára megmutatni a szomszédnak- kérdezés nélkül, viszonylag hideg volt, de kabátot, se sapkát nem adott rá.

Szerintem a jó segítséggel senkinek nincs baja, de nekem az marhára nem segítség, ha a vizes ruhát újra teregethetem ki meg hasonlók. Azért ne csináljon semmit, hogy a hasznosságát bizonygassa.

Az én anyósom konkrétan nem áll szóba velem, mert külföldön élek, és nem felelek meg külföldiként az elvárásainak. Egyszerűen levegőnek néz, ha összefutunk, pedig én próbáltam vele beszélni. Ha nem, hát nem... De most már az sem érdekel, ha megenyhül, én ezek után nem is akarok vele semmilyen kapcsolatot. Életemben nem aláztak még meg ennyire.

A párom kapcsolata is megromlott emiatt az anyjával. Most ott tartunk, hogy ha a páromnak bármi problémája van, azt az én anyukámmal beszéli meg. Akár fel is hívja. Az ő kapcsolatuk a lehető legideálisabbnak mondható.

ma 18:44 De gondolom, ha a párod értene hozzá, csak esetleg nem volt ideje megcsinálni,, nem hiszem, hogy örülne neki.

A férfiak sem szeretnék, ha az após elmenne, s elkezdené az autóját kérdezés nélkül szerelni!:D

22-es vagyok.

Ahogy előttem is írták: lehet, hogy nem érzi magát itthon nálunk, de én sem érzem magam otthon náluk. És ez így van rendjén. Nem is kell, hogy másképp legyen. Mert épp a szokásaink, megszokott dolgaink különbözőek, ebből következik az, hogy nem érezzük magunkat otthon egymásnál.

És ez a fiamnál is megmutatkozik. Elég félénk természetű alapból is, és amikor anyósoméknál vagyunk, igazából a nap végére enged fel, de még akkor sem az igazi. És legutóbb, mikor ők jöttek hozzánk, anyósom még meglepődött, hogy mennyire felszabadultabban viselkedik itthon a kicsi, mint náluk. Hát igen. Ő sem érti (vagy értette eddig), hogy miért olyan tartózkodó vele az unokája. Válasz: épp ezért, mert ha a saját környezetében többször találkozott volna vele, több időt töltött volna vele nálunk, akkor sokkal jobb lett volna a kapcsolat köztük.

Én nem tudom a választ arra, hogy miért nem jönnek gyakrabban, esetleg azzal lehet magyarázni, hogy van kertjük, amit művelni kell, néhány jószág, mindig van mit csinálni. Legalábbis mindig ezt hallom, ha ott vagyunk. Persze, valahol érthető, de nálunk is van kert, nekem is volna mit csinálnom. Talán a főztöm nem ízlik nekik, mert eddig mindig elcsesztem valamit, amikor mi láttuk vendégül őket..:/ Mondjuk nekem jobban számít az, hogy a férjemnek mindig ízlik, amit főzök.:)

Azzal kapcsolatban meg, hogy közös programokat nem sikerül csinálni velük... hát igen. Nálunk is fenn áll ez a probléma. Eddig egyszer voltunk együtt anyósomékkal egy napot kirándulni. Én felajánlottam, hogy amit eredetileg férjemmel magunknak és a fiunknak terveztünk programot, osszuk meg velük, menjünk együtt, az azóta is függőben van, olyan nagy érdeklődést már legelső alkalommal sem véltem felfedezni a szóbahozáskor, azóta meg főleg nem. Úgyhogy úgy érzem, nemsoká megunom, és mégiscsak elmegyünk hármasban. Mert én nem fogom magunkat ráerőltetni senkire. A poén az az egészben, hogy már a fiam pici korától kezdve azzal irritált anyósom, hogy na menjek enni vagy csináljak akármi mást, de hagyjam őket az unokájával kettesben. Meg múltkor felhozta azt, hogy nemsoká (a nyáron, illetve neki már akkor azonnal jó lett volna) mostmár ott alszik náluk több napot(!!!) nélkülünk(!!!). Hát nem volt egyszerű udvariasan, finoman elhárítani az ötletet. Ne higgyétek azt, hogy nem akarom, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki köztük vagy akármi. De az borzasztóan idegesítő, hogy várnám vagy próbálkoznék azon, hogy szépen fokozatosan szokjon hozzá/hozzájuk a kicsi úgy, hogy először ott vagyok, aztán már mikor nem hiányzok neki, akkor tudjam egyedül hagyni nyugodt szívvel anyósékkal együtt, de ők ezt nem értik vagy nem veszik észre, hogy az úgy nem fog menni, hogy rögtön szeresse őket, ragaszkodjon hozzájuk, ne keressen engem vagy apát, mert nincs hozzájuk szokva. És nem is lesz, mert erőltetve nem fog menni.

Szia! Nem olvastam végig a kommenteket, ha merült fel közben kérdés, akkor arra nem tudok válaszolni.

Nos igen szívesebben fogadom meg édesanyám tanácsát. Hibázott ő is a nevelésben, de nem akkorát. Egyetlen egyszer kaptam ki, amikor felmásztam a fára, és fennakartam (mint a filmekben, lógtam a gatyámon) leszedett és úgy képen vágott, hogy csak pislogtam. Elvonultam sírva, ő pedig bocsánatot kért.

Anyósom büszkén vállalja, hogy a 4 és 6 éves fiait egyedül hagyta a lakásba, és bármi bajt csináltak, nadrágszíjjal és fakanállal ütlegelte őket.

Mikor a férjem hat éves volt, gondolt egyet és elutazott, a férjemet meg bezárta a lakásba. Apósom elhagyta és neki ítélték a gyerekeket. Nos. Egy ilyen asszony ne adjon nevelési tippet.

Továbbá csak akkor jön ha kell neki valami: pénz, hús, ilyesmik. Ha megyünk hozzá. is azzal kezdi: hoztatok valamit. Ha a szüleimhez megyünk, apánk inkább hazavisz minket (két utcára lakunk) mert anyám megpakol minket fagyasztott cuccal, zöldségekkel, stb.

Persze anyukám tanácsaival sem értek mindíg egyet. Nagyon szereti anyu a férjemet, míg anyósom nem képes felfogni, hogy már nem hat éves. Nem hittem a szememnek, hogy mikor ott voltunk, felvágta neki a húst ! Komolyan...

Na mindegy.

"de mi van, ha segít kérdezés nélkül? Miért kell sok nőnek éreztetnie, hogy ez az én házam az én váram, senki semmihez ne nyúljon,"

Ez nem azt jelenti, hogy sok nő érezteti hogy az ő háza az ő vára. Ez azt jelenti, hogy bunkó, paraszt, illetlen és udvariatlan dolog valaki másnak az otthonában rendezkedni, kontárkodni. Ennyi. Illetve vannak nők, akik szeretik ha más elpakol helyettük a kérdezésük nélkül: a lusták. Akik örülnek annak, ha anyós elpakol.. Ezért örülnek, ha megteszi helyettük valaki más, legalább nekik nem kell. Én nem ilyen vagyok.