Akik utálják az anyósaikat - a ti édesanyátok különb?

Szerintem mindenki egyforma, csak a gyerek anyja az mégis az anyja, az anyos meg mindig anyos marad. Igy van fordítva is. A menyecske az mindig csak menyecske marad, a fia meg mégis a fia.

25N/ 16 honapos kislány anyukája és egyben egy menyecske :)

Kedves ma 15:42!

Nem is hittem volna, hogy van még így más is! Esküszöm, mintha magamat olvastam volna!:) Mi is kéthetente megyünk anyósomékhoz, ezelőtt hetente mentünk, reggeltől késő délutánig ott kellett lennünk. (ők mondjuk 50 km-re laknak) A fiam 19 hónapos múlt, de hogy egyetlen kezemen meg tudom számolni, hogy ők hányszor jöttek hozzánk, ez fix. Csecsemőkorában kétszer, aztán mostanában szintén kétszer, de utóbbi alkalmakkor csakis azért, mert dolguk volt a városban, nem kizárólag mi voltunk a cél. Bezzeg hogy mi 2 hetente megyünk, azért elvétve kapok egy-egy finom beszólást, hogy rég nem voltunk.

Amúgy nem utálom anyósomat, egyáltalán. Csak nem egyeznek a szokásaink. Olyan idétlen hanghordozása van, kifejezései, gondolkodásmódja sok mindenben. Szegény fiam néz rá kerek szemekkel sokszor, hogy mit mond neki anyósom. Pl. "Nézd, ott vannak a kaaaamcsiiiik" azaz kamionok. Sok apróság, ami nevetséges, de együtt mégis idegesítő.

Ezzel együtt anyukám sem piskóta, mert ő meg a túlféltő tipus. Elhalmoz tanácsokkal, amik többségével én már tisztában vagyok, ő is tudja, de így érzi magát fontosnak. Ugyanazon háztartásban nem is férünk meg ketten, ez már bebizonyosodott. De ő legalább jön, és nem várja el, hogy mi menjünk mindig. A férjemmel kijönnek, de inkább tisztes távolságban maradnak egymástól. Nekem így is jó, nem erőltetek senkire semmit, addig jó, amíg nincs vitatkozás.

Én írtam, hogy semleges viszonyom van anyóssal.

Ő nekem idegen nő, de ez nem jelenti azt, hogy a gyerekeimet korlátoznám.

De igaz amit a másik válaszoló is írt, hogy anyósék bizony elvárják, hogy mi vigyük az unokát, sír a férjemnek, hogy "olyan ritkán jöttök". Eddig még sosem mondtuk, hogy ne jöjjön, ha jönni akart,de azt tőlem senki ne várja el, hogy minden hétvégén hozzá futkozzak (megjegyzem anyámhoz sem járunk hetente)

Ő meg a lányaihoz el tud menni busszal, csak hozzánk nem.

Igenis a nagyinak is tennie kell a jó unoka-nagyszülő viszonyért, nem csak siránkozni.

Nálunk pl anyu és az apai nagyanyám nem álltak szóba egymással.Minket apu rendszeresen hozott látogatni,amint elég idős lettem, megmondtam hogy én sem akarok jönni. Anyu soha egy rossz szót nem mondott a nagyimról, ő meg előttünk, gyerekek előtt pocskondiázta. Rémes volt ezt hallgatni.

Anyukám meghalt, de amíg élt, igen, sokkal többet elnéztem neki.

Anyósék a saját fiúkat sem szeretik, ezek után nehéz lett volna, h engem megszeressenek.

Amikor megszületet a fiunk, csak annyit kértem, h őt próbálják meg szeretni, ez sem sikerült nekik.

Kb félévente találkoznak, mi megyünk, ők sosem jönnek, aztán anyós meg van sértődve, h a gyerek nem ugrik rögtön a nyakukba.

Ezt a fél évenkénti találkozást sem bírják ki, megy az érzelmi zsarolás, h mit hogyan csinálunk rosszul, adják a sok okos tanácsot.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, legalábbis nálam, h meg akarta ütni a gyereket anyós, mert szaladgált a lakásban. Hogy ez milyen neveletlenség, az ő fia sosem viselkedett így.

3 éves volt ekkor a gyerek...

Nem szeretem őket, és ez kölcsönös, csak az fáj, h így a gyereknek nincs nagyszülője...

" A kérdező kommentje:

Miért van ez, hogy az anyós nem akar a menyéhez és a fiához járni? "

Nálunk azért, mert rohadt kényelmesek. Sehova nem mennek, csak dolgozni és közértbe, meg a haverjaikkal olyan programra, ahol a haveri házaspár fizet. Nem csak hozzánk nem járnak, hanem velünk sem. Se Állatkert, se séta, semmi. Nálunk tehát ez az ok.

Valaki írta, hogy mindenki egyforma, akár anyós akár saját édesanya. Ez nem igaz. Minden embernek van jelleme, ami nem mindegy, hogy milyen. A kérdező anyóspárti, talán mert neki jó a kapcsolata, nem tudom, de van olyan, ahol ez sajnos nem így van.

Az ám a baj, hogy az anyós nem az autószerelésbe dumál bele, hanem a főzésbe, gyereknevelésbe, lakásberendezésbe. Persze hogy a nőknek van konfliktusuk az anyósukkal, nem a férjeknek, ennyi a nagy titok.

Egyébként meg igen, hozzánk tuti azért nem jön gyakran az anyós, mert itt nem érzi magát otthon. Ez kölcsönös, mert én sem érzem magam otthon nála.

Ettől függetlenül (hogy évente talán 3szor jön át) mindig csinál olyan dolgokat, amiktől égnek áll a hajam,mintha erőszakosan próbálná mutatni, hogy ő igenis otthpn érzi magát, pl múltkor itt volt már egész nap, én meg ki akartam teregetni a férjem melósgatyáit. Gondoltam pár cuccot leszedek a szárogatóról, ami már száraz, erre anyós is nekiállt leszedni a többit, hiába mondtam, hogy az még vizes, és ne csinálja. Én azt sem szeretem, ha anyu nyúl a dolgaimhoz, nálam senki ne álljon be teregetni aki vendégségbe jött!

Vagy átugrott vigyázni a fiamra (egy éves volt, addig még sosem jött "vigyázni rá") hogy én nyugodtan tudjak főzni (mert nem is tudom, azalatt az egy év alatt valszinű nem ettünk főtt ételt) és kivitte az udvarra a fiamat. Ahol a gyereket otthagyta, ő meg nekiállt leszedni a borsót, kérdezés nélkül, amit én csak kb egy hét múlvára terveztem.

Na ezek miatta falra tudok mászni.