Akik utálják az anyósaikat - a ti édesanyátok különb?

Na erre én is kíváncsi vagyok. Mondjuk én azt tapasztalom-környezetemben, hogy a fiús mamák közül kerülnek ki főként a "sárkányok".

Hála Istennek, az én anyósom jó "arc", van pár hülyesége, de kinek nincsen?

Őszintén, igen, az édesanyám különb.

Nem mindig értünk egyet, a tanácsát ha kérem, sem mindig fogadom meg, persze legtöbbször neki volt igaza utólag:)

Anyósom meg akkor is ontja az ötleteket meg a jó tanácsokat, mikor senki sem kéri,ez engem mérhetetlenül irritál.(pl hogy szerinte a házat, amiben élünk, hogy kellett volna felújítani- 10 éve,mikor a férjemet még nem is ismertem)

Mindkettejük akkor jön unokázni, amikor akar, más kérdés, hogy az anyámat szívesebben látom. És anyós szívesebben veszi, ha házhoz visszük neki az unokákat.

Egyébként anyósommal sem "harcolunk" egyszerűen őt nem érdekli, én ki vagyok, néha úgy csinál, mintha közöm nem volna a fiához meg a gyerekeimhez. Sosem éreztem magam jól náluk, sosem kezeltek családtagként. Most már 2 gyermek édesanyjaként, saját házban, saját háztartással nem is érzem úgy, hogy nekem puncsolnom kellene a jó viszonyért. Felnőtt ember vagyok.

Így most, hogy én nem töröm magam, teljesen semleges a viszonyunk.

A férjem kedveli anyámat, anyám meg imádja őt. Én egyébként nagyon irigylem a férjemet, hogy így "megnyerte" a szüleimet, sokszor viccelődnek, hogy ő megtartják akkor is, ha mi szétmennénk:)

Igen, különb.

Amikor megszületett a kisfiam, soha, soha, soha nem csinált semmit a megkérdezésem nélkül, anyósom szó nélkül kiszedte a babát a kezemből, vitte volna fürdetni, pelenkázni, öltöztetni.

Anyukám minden nap ételt hozott a kórházba, terhes időszakomban bevásároltak nekünk apuval amikor én már nehezen mozogtam, férjem meg két műszakozott, anyósom annyit se kérdezett: segítsek valamit?

Anyu mindig megkérdezi, mikor érünk rá, anyósék bejelentik: ekkor menjünk.

Anyuék jönnek is, anyósék meg, ha nem visszük unokát a helyükbe, inkább bevállalják hogy 3 hétig nem is látják. Ők nem jönnek. Ha mi nem megyünk át kocsival a babával, ők inkább otthon maradnak és tv-znek.

Amikor a kicsi megszületett, anyósom el akarta venni a babát ringatni, amíg én elmosogatok. Anyu elmosogatott, hogy ringassam a háromnapos babámat.

Anyuék értünk jöttek a kórházba amikor született a kicsi, a lakás kidíszítve, feliratokkal várt minket, kedvenc csokim, virág, ételem :) Anyósomék közölték, ők nem tudnak jönni mert inkább lementek a haverjaikkal a Balcsira, mert a haverjaik csak ezen a hétvégén fizetik ki nekik a szállást, utána már nem.

Soroljam még, vagy a válasz már egyértelmű? :))

Nálunk is ez van, anyós bejelenti, hogy akkor mikor menjünk át. Tegnap ideszólt telefonon, hogy akkor szombaton átmehetnénk.

Igaz, én már 2 hete lebeszéltem a barátnőmmel, hogy végre átmegyünk hozzá babalátogatóba, de most azt fel kellene rúgnom a kedvéért...mert ő most ér rá.

Megint egy általánosítás. Miből szűrted ezt le? Azért mert ide panaszkodó menyek járnak?

Nekem az első anyósom nagyon rossz természetű, mindenbe beleszóló anya volt. Na tőle semmilyen tanácsot nem fogadtam volna el, mert tudtam, nem szívből jön. A második anyósommal semmi bajom (igaz, volt konfliktusunk, de túlléptünk rajta), tőle elfogadom a tanácsokat, nem irritál, jöhet bármikor (de tudja, hogy illik megtartani a kellő távolságot, nem állandóan a s..ggünkben lenni). Anyámtól fenntartásokkal fogadok tanácsot, azért mert másképp nevel, lazábban, mint én. Nem szeretem, amikor mondjuk olyanokat mond a lányomnak, hogy s...ggedre csapok, nem csap, csak mondja. Én nem annak függvényében fogadok el/avagy nem fogadok el tanácsot, hogy azt anyám vagy anyósom adja, hanem, hogy jó-e az a tanács vagy sem, illetve jóindulattal adják-e vagy sem.

igen, különb.

bár még csak anyósjelöltem van, de egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. mikor bemutattam anyámnak a páromat, ő beszélgetett vele, megkínálta süteménnyel, szívesen látta.

engem mikor bemutatott a párom, az anyja odamorgott egy "örülök"-et és azóta hozzám se szól. kivéve ha becsöngetek és a párom mondjuk még zuhanyzik, akkor mondja hogy üljek le és várjam meg. ennyi köztünk az összkommunikáció.

a párom azzal mentegeti hogy nem szeret magyarul beszélni az akcentusa miatt. könyörgöm, több mint 15 éve él itt és majd biztos ki fogom nevetni amiért furán beszél -.- .

az én anyámmal ellentétben ő soha, még 1 teát se lökött elém. bezzeg a volt barátnőt szerette.

ennyire mint ő, még soha senki nem vett semmibe.

Nem különb, sőt van, amiben rosszabb.

Viszont ő az anyám, és neki elnézem, hogy mondjuk parancsolgat, beszól vagy ugráltat.

Az anyósom egy "idegen" nő, neki nem nézem el, ha hülyének néz, vagy zsarnokoskodni próbál felettem.

Felnőttként ismert meg, bánjon velem egyenrangú felnőttként.

Anyám születésemtől "ismer", ő nyilván valahol mindig gyereknek fog tartani.