Gyereket akarok, de szerintem sosem lesz. Éreztetek így?
Korban még ráérnék a gyermekvállalásra, ugyanakkor hónapok óta kínoz a vágy, annyira akarnék babát. Gyakran álmodom, hogy van egy kisfiam, és mikor felkelek, bőgök, amiért csak álom volt. Most is könnyezek a gondolatára. Az fáj a legjobban, hogy ki tudja, mikor lesz lehetőségem rá? Albérletben tengődünk, és ha nem jön össze egy jól fizető munkahely, soha a büdös életbe nem lesz rá mód, hogy vállaljunk egyet.
Ráadásul a páromat a COD-on meg a háborús filmeken kívül semmi nem érdekli, a szexuális életünk is a 0-val egyenlő. Totál gyerekes felfogású, pedig már 28 éves. Semmi felelősségérzete nincs, a házasság téma is tabu, nemhogy a baba. Közben a testvére már a 3. babáját várja, annyira irigylem őt. :(
23N
18, 19:
Nem akarnám ezzel menteni a kapcsolatot, azt én is hülyeségnek tartom. Most nem is akarnék gyereket semmiképp sem, mert nem áll úgy se az életünk, se a kapcsolatunk. Pusztán a jövőre nézve sem vagyok derűlátó, ezért vagyok nyűgös...
Angolból feltétlenül szeretnék nyelvvizsgát, a tudásom megvan hozzá, karban tartom, hogy ne tompuljon.
Kedves Kérdező, hidd el, ez az egész nem az állásról, diplomáról, albérletről szól.
A szíved mélyén pontosan látod, hogy a jelenlegi párod NEM alkalmas apának. (Apává tenni a legsúlyosabb hiba lenne, leginkább a gyerekkel szemben.)
Én ilyen kapcsolatban nem maradnék, de ez a Te életed, a Te kapcsolatod. Ha szereted és ragaszkodsz a párodhoz, akkor várhatsz még egy ideig, de szerintem találnál te olyan huszonévest, aki hasonlóan áll a dolgokhoz, mint Te...
Most pánikban vagy a feltörő vágyak miatt, de ha épp lejjebb ereszt ez a roham, akkor ésszel Te is át tudod majd gondolni, mennyi rengeteg időd van még arra, hogy elindulj az életben, és megkockáztatom: megtaláld azt a pasit, akivel átélhetitek a babvárás minden csodáját és fájdalmát.
21:28
Igazat adok neked, biztos, hogy ez van a háttérben. Olyan vagyok, mint aki érzi a vesztét...
Próbáltam én már gondolni rá, hogy esetleg mással nem így lenne. De a gondolat is, hogy nem vele lennék a jövőben, elborzaszt. Annyi mindent megéltünk együtt és neki is annyi mindent el kell velem kapcsolatban viselnie. Pl. vagy fél éve folyamatosan betegeskedek. Mindig velem volt minden orvosi vizsgálatnál, amikor mégsem tudott jönni ,mert dolgozott, folyton hívott, hogy mi van. Láttam rajta, hogy őszintén szeret és aggódik, minden apróságra figyelt és végtelenül figyelmes volt. Hetekig feküdnöm kellett, mindent megcsinált, ami erejéből telt, munka mellett.
"Csak" épp az elköteleződés a gyengéje. Viszont már sokat javult, ezért bízok benne, hogy tud változtatni ezeken. Csak hajlamos vagyok türelmetlenkedni, aztán a végletekig lesarkítani a helyzetet. És elfelejtem, mennyire nehéz eset vagyok én is. Csak párat kiírna itt rólam kérdésben, már mindenki egyöntetűen azt írná, hagyd el ezt a rémes nőt. :) Már megállapítottuk, két ilyen lehetetlen embert más nem is viselne el, mint mi magunk.
Hát, nem tudom... mondom, ráérsz még, várhatsz vele. Ha 5 év múlva jössz rá, mégsem ő az igazi, az még mindig nem lesz késő.
Csak nekem fura, hogy 23-28 éves párnál már a szex se megy... Ha vele maradsz, valahogy nagyon fel kéne dobni a dolgot, mert ez így szerintem nem oké...
23 évesen még előtted út
Párodat hiába szereted, ha a lényeges dolgokról egészen másokat gondoltok. (család,gyerek)
Megváltoztatni sosem fogod tudni, ő változhat.
Változni meg akkor fog ha lesz motiváció.
pl szeret és belátja, hogy fontos az amit te mondasz, teszel
testi kényszer, napokig nem kap enni,inni...stb..
Az a lényeg, hogy valami motiválja.
Ha jól olvasom akkor jelenleg a gép és a tv a lényeg.
Beszélnék vele, adnék gondolkodási időt és utána lépnék. Vele, nélküle.
Ez a legnagyobb gondod? De jó neked!
Ha ennyire akarsz egy gyereket, keress egy 30-as érettebb férfit, aki akar családot!
Nagyon sok ilyen van!
Igen, szoktam érezni. 28 éves vagyok, a párom 2 évvel fiatalabb 26 éves. Ő még nem készült fel az apaságra.
Nincs megfelelő anyagi háttér. Szülők egyik részről sem tudnak segíteni.
Saját pénzből érdekes lenne lakást venni, mert nem milliókat keresünk.2 lehetőség van:
1.albérlet
2. hitelre lakást venni
Mindkét verziónál lehet a kifogásokat mondani, hogy miért ne legyen még gyerek.:
1. albérletbe ne szüljek, mert milyen már az...
2. sok a törlesztőrészlet, nincs miből
Úgyhogy jó kérdés mikor lesz gyerekem, egy álom marad csak, lehet.
nem olvastam végig a váalszokat, mert egyszerűen felidegelt ez a primitív gondolkodásmód. (tuti pasitól származott, aki éjjel nappal csak a gépelőtt ül, élő, hús-vér nőt és babát még nem látott)
Szóval, az én véleményem az lenne, hogy ülj le, beszéld meg ezt az egészet a pároddal ,vagyha erre nem lenne egyelőre lehetőség, akkor terelgesd úgy a felnőtt életre, hogy ne vegye észre. Én is ezt csináltam, tökéltesen bejött, azt hiszi, hogy igenis az ő érdeme, de nélkülem nem jött volna rá a dolgokra.:) De nem baj, maradjon is csak így, legalább már nem a játékon jár az esze, hanem a kisbabánkon.
Én a nővérem példáját tudnám felhozni. TAnult, két évig dolgozott, közben rátalált egy pasasra, összeházasodtak, és most van egy csudaszép kislányuk. Nem voltak sose dúsgazdagok, de felfogták azt, hogy nem is kell a születéskor már meglennie a majd a gyermek fősulijára való pénznek.
Édesapám egyedül nevelt fel három gyereket, kevéske nyugdíjából, mert édesanyánk meghalt, mindig pont annyira volt elég az a pénz, amennyire kellett. Nem éltünk sose luxusba, de igazából nem is vágytunk rá, egy rendes kis polgári család:) Most sincsenek anyagi gondjai, pedig nem engedi, hogy anyagilag támogassuk. Tehát, igenis lehetséges:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!