Ha a vér szerinti anyám és családom kivetett magából (kifejtve lent) akkor létezhet-e, lehet-e lelki családi kapcsolatom olyan családdal akik lelkileg örökbefogadtak és sajátjukként szeretnek? (többi lent)

Olyantól is aki esetleg hasonló helyzetet él vagy élt át, illetve mástól is, aki nem, de van róla bármilyen véleménye, hogy ha családon kívül nevelkedtem, (hosszú történet: csak vázlatosan: alkoholizmus rokonoktól való eltiltás, anyu terhelt beteg (ezért nem tartom hibásnak) illetve emellett gonosz kegyetlen hatalma miatt mi gyerekként nem is ismertük senki rokonunkat, anyu minden rokonnal megszakította a kapcsolatot, s mi gyerekek is ebben az erősen bántalmazói gylölködő közegben nevelkdetünk, ahol minden napos volt anyu részéről öngyilkosság kísérlet, verés, teljes hanyagolás, és mindenért a gyerek hibáztatása, apu részsérőlpedig alkoholizmus és agresszió s szexuális közeledés is felénk. ) én iskolás koromtól kezdtem felvenni a rokonokkal a kapcsolatot, mert nem tudtam gylölködni mint anyuék, felkerestem nagyszüleimet, rokonokat, akik évek óta nemis láttak minket, ezekért anyu olyan szinten bosszút állt rajtam, hogy még gyerekként kirakta a cuccaimat, s azóta (13 éve) bármilyen békülési szeretetteljes szándékomra is nemet mondott, elhajtott brutális módon, teljesen kivetettek maguk közül. Testvéreimmel sem tarthatom a kapcsolatot, ők ugyanazt a rendszert válaszották mint anyuék. érdemel- e másoktól szeretet az (én) akit a saját anyja és egész családja hagyott el mert nem voltam hajlandó gyülölködni? Azóta egyikük sem tartja velem a kapcsolatot, a vér szerinti családból, hiába minden próbálkozásom. Viszont az élet megajándékozott egy lelki családdal, néhány éve, akik jelképesen lelki értelemben örökbe fogadtak és felvállaltak, a saját gyerekeik mellé, nagyon hálás vagyok ezért nekik és nagyon szeretem őket, s ők is engem, de folyamatosan hatalmas bntudatom és lelkiismerefurdalásom van azért, hogy nem a vér szerinti családomat szeretem családként és tartom annak, hanem akik befogadtak. úgy érzem, nem szabadna másra anyaként tekintenem, mégis lelki anyámnak tartom azt aki befogadott, őt tartom és szeretem igazi anyámként és testvéreimként az ő gyerekeit, nem pedig az engem teljesen elhagyó és bántalmazó vér szerinti családot. Szerintetek létezhet ilyen lelki családi viszony is, s szabad ezt ápolni? A vér szerinti családommal hosszú évek során át prbálkoztam de sok szenvedés kegyetlen elutasítások és belebetegedés lett a vége. Itt viszont tiszta szeretetet érzek a lelki családnál, mindkét oldalról, mégis úgy érzem, nincs jogom szeretetre, máésik anyára másik testvérekre. Elnézést a hosszúságért:-) minden meglátásnak örülök minden jót nektek