Anyám élettársa pokollá teszi az életünket. Mit tehetek?

Hát én kitenném..Az emerek sokszor beletörődnek a rossza, mert azt már ismerik, nem tudják milyen lesz a változás és félnek tőle

Teljes mértékben megértelek!Hasonló a helyzet!Mi 3-an vagyunk lánytestvérek,én már külön élek de hugom meg nővérem anyuval él!Apu 5 éve hogy meghalt!Anyu is egy régi ismerősével keveredett össze aki ráadásul világ életében ivott(nem is értem miért)Annyira befészkelte magát hogy egyszerűen nem lehet elüldözni!Anyut ellenünk fordítja,kitalál dolgokat rólunk hogy anyunk ránk haragudjon,fölhándál mindent ha be van rugva egyszerűen elviselhetetlen!Múltkor anyu már majdnem elküldte de ez a szerencsétlen visszasírta magát!Olyanra képes volt hogy a veteményt lepermetezte csak azért hogy anyu ne tudjon adni nekünk semmit!Undorító egy ember!Már nagyon sokszor kicsesztünk vele hátha elmenekül,szóban is voltak nagy viták miatta egy jó párszor beolvastunk neki hogy takarodjon és egyszerűen nem hajlandó!Úgyhogy megértelek!

Az én helyzetem is hasonló. Én 3 éves voltam, mikor elváltak a szüleim. Erről csak halvány emlékeim vannak. 6 éves voltam, mikor anyám megismerkedett a nevelőapámmal. Sose bírt. Született egy öcsém, persze ő volt a minden. De egy idő után elkezdett inni. Pokol volt az élet. Anyámat mai napig nem értem hogy bírta. Mindig az volt a válasz, nem meri otthagyni, mert 2 gyerekkel hova menjen? Szülei már nem éltek. Gyakran megvert minden hülyeségért, aztán már a tesómat is. 10 éves lehettem mikor megakarta verni, én meg elé álltam, hogy ne bántsa. Nem hatotta meg, mivel én voltam közelebb, engem vert meg. Egyszer 17 évesen megkérdeztem elmehetek-e unitesómmal a diszkóba. Az volt az első eset. Erre azt kérdezte: mi van viszket a p...ád? Mérgembe rávágtam, hogy képzeld igen. Erre levert egy jó nagy pofont. Elborult az agyam, és visszaadtam neki. Kikerekedett a szeme, meg se tudott szólalni. Akkor kijött belőlem minden, mondtam neki, hogy többet meg ne próbáljon kezet emelni rám, nem az apám, semmi joga nincs hozzá. Hónapokig kerülgettük egymást a lakásban. Tesómat se bántotta többet. Ő akkor volt 10 éves. Sose volt jó a kapcsolatunk, talán akkor javult egy fokkal mikor megszületett az unokája. Hozzá másképp viszonyult, de ott se volt túl szoros a kapcsolat. Egyébként tavaly meghalt, mert a sok piától májzsugorodása volt. Erre mondják, hogy isten nem ver bottal. Persze mint ember sajnáltam, de mindig bennem motoszkált, hogy milyen ember volt és megérdemli. Anyám is megkönnyebbült. Durva így kimondani, de így van.

Amúgy 35 éves vagyok, de még mindig kiráz a hideg a rágondolok.