Miért ilyen anyám? Hiába mondom neki, nem áll le, egyre rosszabb?

ne vezess vele, ha felajánlja hogy vezethetsz, mond neki hogy nincs kedved, és ne is kérd...

vezess a barátoddal vagy bárki mással, az biztos hogy ha anyám ezt csinálná, én azonnal megállnék és megmondanám neki h akkor ő vezessen, de szerencsére saját autóm van és nem jön velem :D

mondjuk apám is hasonló, neki mindig überkirály kocsijai voltak, amiket én nagy kegyesen félévente vezethetek (igaz nem velünk él), ha normálisan megyek 140el autópályán már ki van akadva, meg miért így úgy, meg mehet a futóműveshez, blabla, de amikor ő megy 260nal a pályán mint egy őrült, meg belemegy egy nagy kátyúba v ilyesmi akkor meg persze az útkarbantartó a hibás és nem ő...

Szerintem ez bonyolultabb kérdés, mint a vezetés.

Legalábbis én úgy látom, hogy nem a vezetés a baja édesanyádnak.

Az a baja, hogy 19 éves vagy, felnőttél, önálló vagy, valamit jól csinálsz, és NÉLKÜLE is jól csinálod.

Ez az, amit nem tud elviselni!

Nem az a gond, ahogy vezetsz, hanem az böki a csőrét, hogy a kislánya jól csinálja a dolgokat, és nincs már szüksége rá, illetve egyre kevésbé van szükséged anyukádra.

Ezt nagyon sok szülő nem bírja elviselni.

Hogy miért, azt nem tudom, elvileg ennek örülni kellene, hogy a gyerekük jól csinálja a dolgát, de vannak, akiknek ez kimondottan fáj.

Az én anyám is ilyen, ugyanazt csinálja, mint a tiéd, ugyanúgy ordít, sőt, ordítva kezdi a mondandóját, üvölt velem, mint egy állattal.

Már mondtam neki, hogy ember vagyok, nem állat, vagy egy kutya, akivel ordítva beszélhet a gazdája, de semmi eredmény.

Azt mondja, hogy egy: neki ilyen a modora, kettő: nekem ezt el kell fogadnom, mert ő az anyám, és tisztelnem kell, három: azért beszél ordítva, mert figyelmeztetni akar, amiért nekem hálásnak kellene lennem, de én egy hálátlan kis pi.csa vagyok.

Ő nem a vezetéssel csinálja ezt, hanem minden mással, főzés, tanulás, bevásárlás, minden...

Múltkor a Lidl-ben üvöltött velem, hogy hogy pakolom el a dolgokat, lassan is pakolok, soha többé nem kér meg arra, hogy kísérjem el bevásárolni, mert "Ezt nem lehet bírni, amit csinálsz!"

Amúgy semmi rosszat nem csináltam, egy hülye is el tudja pakolni a dolgokat egy szatyorba, de ő imád engem hülyének nézni.

A tanulással ugyanígy van, készülök egy vizsgára, tanulok, bejön, és azt mondja: "Jaj, úgy aggódok, lehet, hogy nem fog sikerülni, csak annyit kérek, hogy meg ne bukj!"

Befejezi, aztán 1 óra múlva újra bejön: "Istenem, remélem nem rontod el, csak meg ne bukj!"

Vagy: "XY lánya is az utolsó félévben bukott meg, kikészült, és idegosztályra került. Csak nehogy te is így járj!"

Nem vagyok hülye, szorgalmas is vagyok, de folyton a bukást emlegeti.

Nem beszélve arról, hogy a főzésnél is ordít velem, a takarítást is átnézi utána, és ha talál egy koszfoltot, vagy egy kis port, újra üvölt "Semmit nem lehet rád bízni!"

Én egyszerűen nem értem, egyes szülők miért csinálják ezt, miért sugalmazzák a gyereküknek, hogy ők tehetetlenek és hülyék.

Nem vagyok tehetetlen, van saját albérletem, tanulok, mellette dolgozok, és el is tartom magam, mindenki más értelmes és talpraesett lánynak tart, csak anyám nem, ő az, aki azt sugallja nekem folyton, hogy én ahhoz is hülye vagyok, hogy főzzek egy paprikás krumplit, amúgy is esetlen vagyok, és a barátom is el fog hagyni, mert lassú vagyok, és esetlen.

Mellette esetlen is vagyok, mert folyton néz, és kritizál, bármit teszek is, úgyhogy mindig zavarban vagyok, és leejtek, elrontok dolgokat.

Ha nem vagyok vele, akkor érdekes módon minden jól megy.

Nem szeretek vele lenni, nagyon nem!

Hiába az anyám, az összes önbizalmam elveszi.

Inkább alig járok haza.

Szerintem anyukád is hasonló karakter, most a vezetésen kötekedik, később minden másban fog beléd kötni, kapcsolat, háztartás, gyereknevelés...úgyhogy szerintem ez csak rosszabb lesz!

Inkább tarts vele távolságot, udvariasan, de határozottan, mert leépíti az önbizalmadat.

10.29

Nekem a biológiai apám ilyen.Undorító pszichopata állatfaj az ilyen szülő.Mi a faßnak csinál az ilyen gyereket?Azért,hogy tönkretegye?Bocs,ez kijött.

Amúgy én próbálok a biológiai apámmal minél nagyobb távolságot tartani.Sajnos elég nehéz,mivel még egy házban élünk.