Mit tegyek? Szörnyen érzem magam. Kilátástalannak látom az életem, nem látom a jövőmet hónapok óta. Azt hittem ez elmúlik, de csak egyre rosszabb.

20éves vagyok, 13éves korom óta nincs gyerekkorom. Édesanyámmal onnan romlott meg a kapcsolatom, később nemi erőszak másfelől, és még sorolhatnám.. Nyomot hagytak bennem ezek a dolgok, de akkor még láttam szép jövőt magam előtt.

Most végzős vagyok szakmunkásba. Nem érzem azt, hogy képes volnék rá, hiába értem el eddig jó eredményt.

Érettségitől rettegek, lehet nem is kezdek bele.

Ami szerintem ide taszított, ebbe a lelkiállapotba, az a pénztelenség.

Nem egyik napról a másikra élünk, hanem a másikról az egyikre...

Szörnyű, és sokszor egyedül hagynak engem a bajba, mert hogy úgyis megoldom. És igen megoldom, de nem esik jól.

Azt érzem, hogy páromon és Édesapámon kívül senkinek se érek semmit.

Anyu felelőtlen.

Számláink nem igazán vannak fizetve, ezt azt beadunk a zaciba, ami jó esetben nem vész el, akkor kifizetünk amit tudunk.

Itthon csak a veszekedés megy, idegileg teljesen kivagyok.

Folyton sírok.

Valaki adjon már valami tanácsot, hogy mivel érhetném el, hogy a régi legyek, aki bírta rendesen a dolgokat.

Jó hogy a környezetemnek nem mondom ezeket, de előbb utóbb rájönnek, mert látják a sok hangulatingadozásom, amikor elgyengülök és nem bírom tartani magam.