Ti mit tennétek a helyemben? Miért viselkedik így párom?

Párommal 2 éve vagyunk együtt, összeköltözést tervezünk. Sőt már egy ideje aktívan keresünk, nézetelődünk. Én nem nagyon erőltetem az összeköltözést, mivel friss diplomásként még nem sikerült munkát találnom. (Egyre elkeseredettebb vagyok és semmiképp nem akarom, hogy a párom tartson el) Párom mindig azt mondogatja, ezzel ne foglalkozzak, előbb utóbb úgyis lesz munkám és ő már amúgy is szeretne elköltözni szüleitől. (30éves)

Én nézegetem a hirdetéseket, mert azt mondja én ráérek. Telefonálgatok, leszervezek mindent. Már számos lakást megnéztünk, de neki egyik sem jó. Mindig azt hajtogatja, lesz ennél jobb is. (Pedig nagyon szép és kedvező lakásokra mondott nemet) Nem értem miért csinálja, olyan érzésem van, mintha nem is lenne biztos magában. Egyszer azt érzem rajta hogy akar költözni, máskor pedig hogy nem.

Én biztos vagyok benne, hogy mihelyt lesz munkám költözök albérletbe, lehet hogy csak egy szobára futná de akkor sem akarok tovább szüleimmel élni. (Önálló életre vágyom)

Párommal viszont nem tudok semmit megbeszélni. Úgy érzem nem őszinte velem, az amit mond ellentétes azzal, amit én látok rajta. Pl. Ha sokat vagyunk együtt, azt mondja ez már neki sok magányra is szüksége van. Ha ebédet csinálok neki, nemhogy megköszönné hanem azt mondja kezdjek hozzászokni, mert a közös lakásunkban minden nap főzhetek takaríthatok. (Olyanokat mond, mintha direkt el akarná venni az együttéléstől)

Ha én ábrándozok, lelkendezek a közös életünkről akkor ő vagy nem mond semmit, vagy olyat mond amitől elveszi a kedvemet. Azt mondja az albérlet ablakon kidobott pénz, amit félretehetnénk a közös otthonunkra. (Jól keres)

Azt érzem maga sem tudja mit akar. És elegem van abból hogy szórakozik velem. 30 éves férfi nem vágyik önálló életre? Vagy csak velem nem akarja?

Nem tudom vele ezt megbeszélni, és ha belegondolok vele semmit nem lehet megbeszélni. Mert nem mondja el amit gondol. Inkább kivárja azt amikor már teljesen nyilvánvaló válik mit is szeretne, nem zavarja hogy megbánt vele. Vagy rosszul esik nekem. Már többször éreztem azt is hogy rá nem lehet számítani, képes a legnagyobb bajban magamra hagyni.

Szeretem és nekem fontos lenne az összeköltözés, hogy tisztán lássam van-e jövőnk. (Bár így, hogy nincs munkám semmi jogom követelőzgetni. Csak annyit várok tőle, hogy legyen velem őszinte.) Mondja el mit érez! Ez olyan nagy kérés?

Mit gondoltok erről? Mert én már nem tudok mit gondoljak!