Amikor a csúnya emberek gyereket vállalnak, egyáltalán nem merül fel bennük, hogy később a gyerek emiatt szenvedhet?

[link]

Rowan Atkinson (Mr. Bean) és a lánya.

Most kérdem én: szeretnéd úgy végigélni az életed, hogy csak a hibákat látod meg magadban? Hogy emiatt tönkremenjenek a párkapcsolataid, vagy egyáltalán ne is legyenek egy idő után? Hogy lépten-nyomon kisebbrendűségi érzéssel kelljen tenned a dolgod? Hogy esetleg depresszióba hajszold saját magad a téves elképzeléseid miatt?

Nem bántásból írom ám ezt, hanem hogy lásd: választás és hozzáállás kérdése az egész!

Én se voltam sose tökéletes, sőt. Kifejezetten fiús kinézetű gyerek voltam, meglehetősen dagi, és pocsék bőrrel megáldott. Se stílusom, se pénzem, se ötletem nem volt, hogyan legyek akár csak kicsit is szebb. És persze mindehhez egy nagy adag kisebbrendűségi komplexus is. Az áltsuli végén, így visszaemlékezve, nem sok reményem volt arra, hogy bármit is elérjek a külsőmmel.

Aztán, szerencsémre, olyan gimibe kerültem, ahová senki más a korábbi iskolámból, vagyis senki, aki elfogadott volna olyannak, amilyen voltam. Namost, ha talpon akartam maradni, nekem kellett kezdeményezni. Mivel a külsőm nem volt a legjobb, azzal pótoltam a hiányt, amiben tényleg jó voltam: a beszélőkémmel és a humorommal. És hamarosan egyre több barátom, haverom lett, az osztályom egyik szószólójává váltam. Mindezzel pedig a visszahúzódó énem is elmúlt és egyre nagyobb lett az önbizalmam is.

Aztán elkezdtem venni a különböző tinimagazinokat és néhány szépséggel foglalkozó magazint is, amikből jópár ötletet gyűjtöttem be, hogyan is lehetnék én is csinosabb: hogyan sminkeljek, milyen frizurát próbáljak ki, mik a számomra előnyösebb ruhák és milyen kiegészítőket válasszak (mert hogy azok elvonják a figyelmet a testi hibákról)....

Hosszú volt az út idáig és még mindig nem vagyok tökéletes - de már nem is törekszem rá. Egész egyszerűen beláttam, hogy ha nem fogadom el magam olyannak, amilyen vagyok, csakis magamnak ártok vele. Amíg nyűglődtem, nem akadt senki, aki akart volna tőlem valamit. De ahogy kezdtem megnyugodni, egyre újabb lehetőségek nyíltak meg előttem. Tényleg igaz az, hogy ha te magad szépnek látod, mások is annak fognak. Mert az élet szeretete, az öröm, a pozitív gondolkodás megszépíti, vonzóvá teszi az embert másoknak is. Nem feltétlenül leszel fizikailag is sokkal szebb - de a "láthatatlan" vonzerőd nőni fog.

Az pedig, hogy a gyerekeid milyenek lesznek, nem a te kinézetedtől függ. Ha már genetika, sok külső jegyet nem is közvetlenül a szüleinktől, hanem a távolabbi rokonoktól öröklünk. És nem utolsó sorban a leendő párod kinézete se mindegy. Én teljesen átlagos nő vagyok, a férjem pedig inkább kölyökképű, mint jóképű. :) De a gyerekeink tényleg aranyosak, és ezt nemcsak mi látjuk így. Mindkettő igazi kis manóbaba, mindenki megjegyzi, amikor látja őket.

Kedves kérdező, ez nem ilyen egyszerű dolog, nagyon nagyon nem.

Még az, hogy a csúnya embereknek is lehet gyönyörű gyerekük, és a szépeknek is csúnya, de van még más is.

Egy gyerekként gyönyörű ember is válhat felnőttként undorítóan csúnyává!!!

Példa én és a testvérem, de inkább én.

Mindketten túlzások nélkül, és elfogultság, egoizmus nélkül is gyönyörű gyerekek voltunk, tényleg.

Szabályos arc, csinos szabályos pofika, nagy tág szemek, nekem ráadásul kék. Vastag telet ajkak és még sorolhatnám.

Az utcán megállították anyuékat, hogy milyen gyönyörűek vagyunk. Egy esküvőn az egyik vendég szomorú volt, mert kiderült, hogy fiúunokája lesz, de amikor meglátott engem azt mondta, hogy ha minden fiú ilyen, mint én (mert nagyon udvarias is voltam) akkor nemhogy nem bánja, de még örül is, hogy fiú lesz az unokája....

AZTÁN A NAGY BUMM!!

Elkezdtünk kamaszodni, én még szerencsétlenül fogat is váltottam, kiderült, hogy fogcsíra hiányom van, így elől most hiányzik a kis metsző fogam, és emiatt rés van a két nagy metszőfogam közt. Nem is kicsi.

Jöttek a ragyák, az egész testemen, hát mellkas, arc... isten tudja még hol...

Aszimmetrikussá vált az arcom, és hízékony is lettem, pedig kiskoromban még girhes is voltam kicsit.

Szőrös lettem, nagyon durván.

Engem a hormonok basztak el, de azok nagyon...

NA ENNYIT A GENETIKÁRÓL!!

Nem minden olyan amilyennek elsőre látszik.

Megint utolsó vagyok.

Azt el is felejtettem írni, hogy az orrunk is bazilika kilincsre nőtt. :D

Ismét 77-es vagyok. :D

Olvastam itt olyat, hogy igazságtalanság, hogy egy szép ember nem jön össze egy nem túl előnyös külsejű személlyel.

Nos ez számomra nevetségesnek, és képmutatónak tűnik a csúnyák részéről...

Én is csúnya vagyok, de azét megértem, hogy egy nálam jobb külsejű lány nem akar velem összejönni, ha talál nálam akár milliárdszor is jobbat, akkor abszolút megértem.

Gondoljátok bele magatokat a helyzetbe, ti is egy veletek egyszintűt választanátok, nem?

Persze, hogy de!

Szóval ennyit erről...