Elegem van az eddigi életemből. Veletek történt már hasonló? Mi a véleményetek?

19 éves debreceni lány vagyok, idén érettségizem. Sajnos nincs egy barátnőm sem, se barátom, sem barátaim. Nincs senkim, akinek elmondhatnám a örömömet, bánatomat. Nagyon szeretnék már egy legjobb barátnőt, akivel ellehet járni moziba, fagyizni... Általánosban még voltak barátaim, de szépen lassan eltűntek, és egyedül maradtam. Próbáltam már neten is barátokat keresni, de eddig nem sikerült, mert az ország másik felén laknak sokan, akik szintén hasonló problémában szenvednek. Valljuk be abból sosem lehet komoly barátság, ha nagyon messze lakunk egymástól.

Másoknak természetes, hogy az oviból általánosból,a környékről, innen-onnan vannak barátai, de nekem ez nem sikerült. Pedig nem mondanám magamat csúnyának, sőt mondták már nekem, hogy szép vagyok..

Hobbim már nincs, mert egyedül ahhoz sincs kedvem.

Olvastam már hasonló írásokban, hogy koncentráljak akkor a tanulásra, most az a fontos, meg akkor nem fogok unatkozni, de én úgy vagyok vele, hogy minek tanuljak, minek törjem magam, ha szinte semmi örömöm sincs az életemben. Most nem kell arra gondolni, hogy rosszak a jegyeim, tanulok én csak keveset, de 4-es az átlagom, szóval nem is olyan rossz.