Elegem van az eddigi életemből. Veletek történt már hasonló? Mi a véleményetek?

Eszembe jutott,hogy voltam régebben pár alkalommal zumbázni.Csodálkoztam is magamon,mert egyedül nem merek elmenni ilyen helyekre:)És tök barátságos volt mindenki,ha nagyon akartam volna közelebb kerülhettem volna néhány emberhez.

Saját tapasztalatból mondom, ha az ember új környezetbe lép, vagy már egyáltalán megfogalmazódik benne a szeretnék-barátokat-érzés, nyitni kell, ez nagyon fontos. Elfogadónak és türelmesnek kell lenni és visszavenni kicsit a saját "bástyáinkból". Kilépve az általánosból, azt hittem, egyedül maradok, magányos leszek középsuliban. Nyáron, gólyatábor előtt állandóan kísért ez az érzés, hogy te jó ég, mi lesz velem, utálok egyedül lenni. Gólyatáborban találkoztam egy-két szimpatikusabbnak tűnő emberrel, de ezek annyiban is maradtak, majd szeptemberben már, mikor jobban megismertem egy-két embert, ha nem is teljesen hasonló, de majdnem azonos érdeklődési körű és temperamentumú barátokat leltem, mint én. Aztán végül csak páran maradtak igazi jóbarátaim, akikkel most is tartom a kapcsolatot az egyetemi éveim alatt, de megtanultam, hogy muszáj nyitnom, érdeklődnöm, mert ha továbbra is csak úgy vagyok és kuksolok a sarokban, nem lesz ebből semmi. Ha nem is mész egyetemre, gondolom, dolgozni fogsz, ott biztos találsz majd hasonló kaliberű embereket, mint te. A netes érdeklődés szerintem elég necces, legalábbis nekem nem kenyerem, mert bármi kisülhet belőle, akár valami nem túl jó is. De néha itt is akadnak olyan emberek, akikkel lehet, hogy a való életben, személyesen is tök jól el lehet beszélgetni. Az meg, hogy valaki messze van, annyira nem akadály, havonta egyszer lehet találkozni, szerintem megoldható, én se tudok mindig találkozni a barátaimmal, de ha igen, az mindig pozitív és kellemes élményeket ébreszt bennem, mert végre láthatom őket

Velem is hasonló volt a helyzet. Gimi első évében volt egy barátnőm, de az év végére összevesztünk és a csaj elterjesztett rólam sok hülyeséget, amik nem voltak igazak, de a következményük az lett hogy következő évben senki se szólt hozzám. Gyötrelmes volt azaz év, utáltam iskolába járni, egész nap csak ültem a helyemen és zenét hallgattam vagy telefonon játszottam, teljesen magamba fordultam. Senki se szólt hozzám, én meg elveszítettem az összes önbizalmamat és már azokhoz se mertem szólni akikkel ez előtt tartottam a kapcsolatot. Ez egy éven keresztül ment így, majd a következő év elején fakultációt kellett választanunk, ott ismertem meg a mostani legjobb barátnőmet. Ez a barátság elég önbizalmat adott ahhoz hogy az osztállyal szemben kinyissam a számát. Most ott tartok hogy egyetemre járok,van a legjobb barátnőm és több baráti köröm akikkel együtt járunk szórakozni vagy nyáron nyaralni.Egyetemen jelenleg inkább csak haverjaim vannak, még nem alakult ki mély barátság. Sokkal magabiztosabb vagyok az emberi kapcsolatok terén, van egy barátom akivel nagyon szeretjük egymást, és a legjobb barátnőm révén ismertem meg őt. Tehát a lényeg az hogy most úgy érezheted hogy senki se ért meg, hogy egyedül vagy ezzel a problémával. Ne aggódj én is így éreztem anno. De ne feledd hogy NYITOTTNAK kell lenni!!! Nagyon fontos hogy magabiztosan állj az emberek elé és nyitott legyél rájuk. Gondolom te se barátkoznál szívesen egy olyan emberrel aki teljesen magába van fordulva. Ami meg a barátkozós helyeket illeti, buliban nagyon nehéz barátkozni, oda tényleg inkább olyanok járnak akik már összeszoktak. Inkább keress olyan helyeket amik érdekelnek téged pl: csatlakozhatsz klubokhoz sportolhatsz is. Ne félj attól hogy egyedül mész el egy sport klubba, sokan csinálják így, és ne feledd hogy nem vagy egyedül a problémáddal, nem mindenki tudd könnyen barátkozni, az is lehet hogy amikor barátkozol akkor nagyon feszültnek tűnsz és ez a többi embert elriaszthatja, félre értelmezik a feszültség okát és lehet hogy azt gondolják hogy nem akarsz barátkozni velük. Szóval szerintem légy nyitott, ne félj új dolgokat kipróbálni, és ne feledd hogy nem vagy egyedül a problémával. :)

Hasonló "gondom" van, annyi különbséggel hogy én azért nem találtam eddig normális barátnőket mert nemrég költöztem Debrecenbe 24 évesen, pár próbálkozásom volt de semmi siker eddig. Napközben dolgozom, munka után nem fogom az utcákat róni hogy ismerősöket barátokat gyűjtsek. Egyenlőre még a hobbimat sem tudom itt folytatni, ha gondolod írj privit. :)