Van itt olyan akinek külföldi lett a házastársa?

Félig portugál, félig mozambiki származású, Portugáliában élünk, itt neveljük a gyerekeinket, bár nyáron épp tovább költözünk egy másik országba.

Portugálul beszélünk (ebből a nyelvből szereztem a diplomámat, így ez sosem jelentett gondot), kulturális különbségekből adódhatnak nehézségek, de ha mindkét fél akarja és tesz érte, akkor ezek semmiségnek tűnnek, könnyű őket legyőzni.

Férjem japán.Egy ideig Angliában éltünk.Jelenleg még pár hónapig japánban maradunk,és utána visszamegyünk Angliába.

Angolul beszélünk egymással.Én nem tudok japánul(csak pár szót),a férjem nem tud magyarul(csak pár szót.De lelkesen tanítjuk egymást.

Vőlegényem svéd, Norvégiában élünk. Eleinte angolul beszéltünk, most már norvégul. Én majd magyarul fogok beszélni a gyerekeinkkel, ő pedig svédül/norvégul.

Nem nehéz, sőt. Megfűszerezi a kapcsolatunkat a kettő kultúra, nagyon örülünk neki. :)

A feleségem kenyai. Itthon élünk, egy kis Pest megyei faluban, de mind a kettő BP-n dolgozunk, ez csak "alvófalu". Évekig szinte csak 90%-ban angolul beszéltünk. Aztán idővel fele-fele arányban magyar-angol lett belőle, nemrég pedig megkért, hogy a közelgő felsőfokú magyar nyelvvizsgája végett ne szólaljak meg máshogy csak magyarul. :-) Nagyon szépen beszéli már a nyelvet, én a szuahélivel nem jártam ilyen jól sajna, nekem halálosan nehéz volt :-)

Vannak különbségek, de szerintem hozzáállás kérdése az egész. Mielőtt őt megismertem volt pár kapcsolatom, kizárólag magyar lányokkal és színmagyar nőktől is láttam olyan furcsa dolgokat, hogy égnek állt a hajam. Abban egyébként teljes az egyetértés köztünk, hogy a kulturális különbségeket a legjobban humorral lehet elsimítani. Van pár vicces történetünk emiatt :-)