A párom külföldre ment dolgozni. Hogy lehet ezt kibírni, mivel enyhíthetem a hiányát?
Percekkel ezelőtt indult, cirka 900 km távolság, két hetente jár haza... Tudom, hogy biztonságban, jó helyen lesz (több ismerőssel, sőt együtt fog lakni az unokabátyámmal), mégis iszonyú érzés. Kicsit talán bűntudatom is van, azt mondja értünk csinálja, a családján pedig látom milyen szomorúak... Én sajnos nem tudok vele tartani, főállás mellett egyetemre járok, jelenleg elképzelhetetlen, pedig a több pénz nekem is jól jönne.
Mivel, és hogyan enyhíthetném a hiányát? Amellett, hogy megígértem a családnak, hogy rendszeresen járok a szüleihez, és megfogadtattam velük, hogy bármiben segítségre szorulnak, szólnak, úgy érzem tehetetlen vagyok, és nem találom a helyem.
Hasonló helyzetben lévők, ti mit csináltatok az elején?
23L
2 hetente hazajár????Akkor nincs semmi gond.Pár nap,és minden megy a megszokott helyzetben.
Nekem a párom 2000km-re ment ki külföldre,és 9 hónapig nem is láttuk egymást.Nem volt se mobil,se internet,se vonalas telefonunk.Mi egy sima utcai telefonfülkében tartottuk a kapcsolatot.Ezt is ki lehetett bírni,bár ez sokkal nehezebb mint 2 hetente találkozni.(ahhoz még külföldön sem kell dolgozni az embernek,hiszen sokan élnek így távkapcsolatban.Pár hét és meg lehet szokni,csak a kezdet nehéz.
mi 3 éve csináljuk. Sokszor 3-4 hetente tudunk csak találkozni. Eleinte nehéz volt, mostmár azért sokkal könnyebb, megszoktuk, már ha ezt meg lehet szokni. Már csak 2 hónap és eljön ennek is a vége, ha minden igaz összeköltözünk.:)
Ezt csak azért írtam le, hogy lásd van pozitív példa.
Barátok, zene, filmek, az egyetem és a munka mellett szerintem két hét hamar elrepül.
Azért az jó, ha látjátok a végét az egésznek, egy belátható időt, amikor ennek vége lesz...
Én bevallom az elején sokat sírtam, minden egyes találkozásnál és búcsúzásnál. Próbáltam lekötni magam, barátokkal találkoztam, tanultam, de ez Nálad is megvan! Sok sikert :)
Ha 2 hetente tudtok talizni, az olyan, mintha egy másik városban lenne egyetemista. Te Pécsen, ő Debrecenben.
Viszont: ne legyen bűntudatot. Szemétség ezzel "zsarolni" valakit, hogy "miattad csinálom", amikor nyilván NEM kérded tőle, max. beleegyeztél. Nagy különbség. Azért ment el, mert EL AKART MENNI. Ebben nincs semmi rossz, csak nem kell vetíteni meg bűntudatot kelteni a másikban.
Amúgy: ha tényleg szereted, akkor akkor is erőt ad, ha nincs veled. Éled az életed, ő is az övét, és közben érzitek, hogy a másik "bennetek van". Természetes, ha hiányzik, de ha nem tudsz nélküle élni, az sokkal inkább függés, mint szeretet.
Fordíts magadra több energiát, barátnőzz, vagy keress új hobbit, tanulj nyelvet, olvass... bármi, ami érdekel, megfelel. Külföldön mindenhol van net, kell egy webkamera meg skype. Naponta beszélhettek.
Bűntudatkeltésről szó sincs, szándékosról legalábbis biztosan. Azért szeretett volna valami előrelépést, hogy mire végzek a sulival (2 év), meglegyen egy olyan anyagi alapunk, amivel közös életet tudunk kezdeni.
Látom a végét, van egy körülbelüli ritmusa a dolognak, egy plusz-mínusz időintervallummal behatárolva. Rövidesen házasodni szeretnénk, család, stb... Így azért más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!