Ti édesapátokat vagy édesanyátokat szeretitek jobban? Miért?

Én régen apás voltam nagyon. Együtt barkácsoltünk, csüngtem a nyakán, ittam minden szavát. Neki köszönhetem, hogy nem kell egy villanykörte cseréért, vagy két csavar befúrásáért szakembert/ismerőst hívnom (nő létemre).

Aztán megcsalta anyut és bennem egy világ dőlt össze. Nagyon sokáig nem tudtam undor nélkül ránézni, ami borzalmas érzés volt. Láttam anyut nap mint nap ahogy szenved, ahogy előttünk ("gyerekek" előtt próbál erős maradni), stb. és kicsit átfordultam anyu oldalára.

Mostmár apu bűne is kezd elveszni a múltba homályában, de már nemtudok olyan "rajongással" tekinteni rá, mint azelőtt. Most inkább mondanám magamat anyásnak.