Hogy dolgozzam fel, hogy a saját anyám kisemmizet?

Soha nem szeretett igazán bár oka nem volt rá, gyerekkorom óta éreztem. Én külsőre tiszta apukám vagyok talán ez az ok, mert mást nem igen tudok mondani. Édesanyámnak két háza van, (volt) azt amelyikben nem lakik, bátyámnak adta.. amiben lakik, pedig a húgomé lesz majdan.. (amit mondjuk annak ellenére, hogy meggyűlőltem őt, nem kívánok hogy hamar bekövetkezzen)

Bátyám elherdálta a 20 milliós házat, hitelt vett fel rá, most viszi a bank. szóval... Neki sem maradt semmi. Párom röhög az egészen, hiszen igy legalább ő is a nulláról kezdni mint én, annak ellenére, hogy palotája volt. De én érzelmileg nem tudom kezelni ezt.. abból nekem miért nem adott anyu??? én mért nem kapok segítséget, tudom, egy szülő nem köteles segíteni a gyerekének, de teljesen kikészít. Segíteni mindig én segítettem neki mindenben és a hála az, hogy teljesen kisemmizet??? Bátyám, egy rossz ember, nem lehet szépíteni, mégis ő a kedvenc mert fiú?? én hiába hoztam le úgymond a csillagokat, soha nem volt egy köszönöm, testvérem, meg kb. a fejére szarik, és ő az isten. Most is azon töpreng, hogy szegény eltékozolta a házat, hogy segítse őt újra házhoz lakáshoz. Mi párommal 12é ve együt gürizünk, hogy vigyük valamire. nem tudom feldolgozni, hogy ilyen nyiltan kisemmizet, hogy kezeljem ezt??? mért vár még ezek útán is mindent tőlem??? Látogassam, segítsek, stb. érzelmileg hogy lehet azt feldolgozni, hogy a saját anyád, nem szeret?????? mikor nem adtál okot, sőt..