Mit tegyek egy 28 éves "bepunnyadt" férfival?

A legjobb barátnőm és a fickója vannak dettó ugyanebben a helyzetben: a pasas egy élhetetlen lusta, motiválatlan alak; ő ugyan külön él a szüleitől egy legénylakásban, de olyan bűz és kupi van ott, hogy be kell fogni az orrot, ha valaki felmegy oda. 5 éve leállamvizsgázott már, de a diplomáját azóta se adta ki a főiskola, mert képtelen összehozni egy csóró nyelvvizsgát. Még a spangli is stimmel:) Az ígérgetésekkel, hogy "majd" összeszedem magam, keresek jobb munkát, felújítom a lakást, összeköltözünk, nekiállunk a gyerekproject-hez...stb. évek óta tele a padlás (meg a barátnőm hócipője is...). A barátnőm persze kérte már szépen, kapott a fickó ultimátumot (a 6 év alatt ők is szakítottak már tucatszor legalább) és ilyenkor a pasi kampányszerűen elkezd normálisan viselkedni, de ez soha nem tartós. A barátnőm is tudja, hogy el kéne hagyni a pasit, de egyszerűen képtelen, pedig felette is lassan eljár az idő, közelebb vagyunk már a 30-hoz mint a 20-hoz mi is. Vedd tudomásul, hogy az ilyen habitusú férfi soha nem fog megváltozni, egy ilyennel soha nem lehet fejleszteni a párkapcsolatot. Most 2 választásod van: vagy elfogadod, hogy a pasiddal örökké alulról fogjátok szemlélni a világot és az égvilágon nem fejlődtök semerre vagy továbblépsz és olyat keresel, akivel ki tudsz teljesedni és minden egyes nap egy-egy új élményt nyújt az együttlét. Én drukkolok, hogy legyen elszántságod kirakni ezt a formát és megtaláld azt, aki valóban hozzád való.

27 L

3 évig éltem együtt egy ilyen pasival. Gyűrűnk volt, kitűzött esküvői időpont, stb. Majd 3 hónappal az esküvő előtt szakítottam, mert átgondoltam, hogy ez nekem nem kell.

Ő azóta is ilyen kis tutyimutyi maradt, semmit sem ért el, ha van is hobbija, az is ideig-óráig marad meg, és megy a levesbe. (Van egy közös barátunk, tőle hallok időnként felőle.) Több kapcsolata is emiatt ment tönkre.

Az iylen vagy észreveszi és saját maga által változtat, vagy sehogy. Nem érdemes energiát feccölni bele szerintem. Én túl sokat öltem abba kapcsolatba, de örülök, hogy nem mentem hozzá, mert így boldog és kiegyensúlyozott lett az életem, valaki más mellett, aki tesz is a családunkért, értünk, és nem kellett elválnom, se későn gyereket vállalnom, családot alapítanom. Szerintem lépj, de ezt csak halkan mondom... neked kell döntened, hogy kell-e neked egy papucs, vagy sem.

Fel a fejjel!

Hidd el, hogy így jártál a legjobban.

Pedro

csak azt kellett volna mondani,h szivességet tett neked.Amit mondtál az kicsit szánalmas.

Fel a fejjel, most kezdődik életed hátralevő része!