Ti hogyan reagálnátok az adott esetben? Próbálom röviden vázolni. Adva vagyok én és a párom egy 9 hónapos babával. Egy faluban élünk az ő szüleivel, nagyanyjával, húgával, de külön házban.

Az anyósom olyan amilyen, elég rossz természet, a faluban senki nem szereti tesz is ezért, én sem nagyon csípem. Ő sem engem, de tulajdonképpen ő a lányán kivül nem is nagyon szeret senkit, ezt nem is titkolja. A férje és a párom dolgozik családi vállalkozásban, ő és a lánya nem dolgoznak, a lány 30 éves, még mindig "iskolás", ezért neki nem is kell dolgozni.Nagyjából ennyi amit tudni kell első lépésben róluk. Én 35 éves vagyok, első babák, szeretjük egymást, boldogok vagyunk. Na és ami a bibi az egészben. Amikor átmegyünk hozzájuk, akkor folyamatosan jönnek a megjegyzések anyósomtól, és az anyjától. De nem direkt nekem hanem a párom húgához intézik, de a következő formában: Jajj kisbaba (még mindig így hívják) milyen csinos vagy, milyen szép a hajad, mennyit fogytál (amúgy dagi), hogy ragyogsz, stb. Ami engem nem érdekelne, mert nem vagyok egy irigy, féltékeny tipus, de most már kezd zavarni, hisz rájöttem, hogy ezt ellenem csinálják. Ugyanis ők nap 24 órájában látják a lányuka, tehát ráérnének dicsérni akkor is amikor én nem vagyok ott. De nem, ők akkor dícsérik, és főként akkor amikor én a legslankosabban vagyok, mert rohannom kell a gyerek után, valóban én nem tudom magam mindig kisminkelni, vagy nem tudok naponta hajat mosni, és anyával berakatni, hogy szép legyen, nekem nincs időm napjában 3szor átlakkozni a körmömet. És eddig ezt nem éreztem "fogyatékosságnak", de mostanában mégis elkezdtem ezzel foglalkozni. Zavar, mert kevesebbnek érzem magam a társaságukban. És nem tényleg nem írigykedem a szép királylányra, mert nincs miért, hisz egy percet nem cserélnék el az ő unalmas életére az enyémből, mert egy unalmas, felszínes, igazi vidéki lány. Csak nem tudom kezelni ezt a helyzetet. Más mit csinálna? Nem menne oda többet? Vagy mit lehet tenni?