Elvárható egy anyóstól a bocsánatkérés?

És itt nem egy jófej anyósról van szó!! A hétvégén irtózatosan összevesztünk, persze minden szavamat kiforgatta és félreértelmezte, terjeszt is ezáltal mindenféle hazugságot rólam. Nem szeretek ilyen szinre lesüllyedni, hagytam is hagy mondja. Véletlenül meghallottam még azt is mondta a férjemnek meg az apósomnak, hogy ő ugye megmondta hogy a férjem előző mennyasszonya lett volna az igazi. Undorító boszorkány, pedig tudja, mert láthatja milyen szépen élünk. A férjem képtelen az anyjával konfrontálódni, egész életében irányította őt, a férjét és a lányát, aki szegény 30 évesen csak most kezd lázadozni. A veszekedés másnapján muszáj volt bocsánatot kérnem (a férjemet imádom, és kérte legyek én az okosabb, ráadásul apósom szülinapi ebédjére kellett mennünk). Persze anyós mosolyogva fogadta mindezt, önelégültem, hogy ő most akkor győzedelmeskedett. Az a baj, hogy a helyzetet úgy könyvelte el, hogy neki volt igaza, és mivel bocsánatot kértem, erre én biztos rá is jöttem. De azt hogy egy 36 hetes kismamát úgy kiborítson mint engem, hogy az eszméletlenül várt unokára persze nem gondolt, csak magára, hogy az akaratát ránkkényszerítse, az egyszerűen felháborító.