Elvárható egy anyóstól a bocsánatkérés?

A válaszok alapján egyet tehetsz: állj anyós elé, mondd meg neki, hogy csak a békesség és após szülinapja miatt kértél bocsánatot, de nem teszitek be a vitrint. És ragaszkodj ehhez a férjeddel szemben is! Mindenképp.

Így még javíthatsz a helyzeten. Ne hagyd annyiban.

És soha többet ne hagyjad, hogy beleszóljon bármibe is. Hallgasd meg udvariasan, köszönd meg a javaslatot és közöld, hogy ennnek ellenére te meg amúgy gondolod és amúgy is fogod csinálni. Kész.

Nem . Neked kell bocsánatot kérni, avitrint pedig add el!

A lekberendezési tanácsokat nem muszáj elfogadni, kölcsönös megbántódás után pedig a fiatalabb kér bocsánatot. Lényegtelen , hogy kinek van igaza, ezt kívánja az illem. Érdemes betartani, megtérül később.

A tanácsokat meg kell hallgatni, szépen megköszönni, majd a férjeddel saját kedvetek szerint dönteni. Ha mindig udvarisa vagy, meg fogják szokni, sőt! Rá fognak állni a ti játékszabályaitokra. Türelem, Rómát s eegy nap alatt építették. Az udvriasság hosszú távon kifizetődik, még a túlzott udvariasság is. Ne add fel az elképzeléseidet4 Hallgasd meg, fonold meg, és tégy ahogy szeretnél. Veszekedni nem szabad, mindent halkan finoman, egyszer. Ha nem hallja, nem kell ismételgetni, csak aszerint cselekedni, ahogy te elmondtad, következetesen. Látni fogják, hogy tudod mit akarsz és díjazni fogják.

Egy anyós soha nem kér bocsánatot. Veszekedésért. Nagyon nagy dolognak kell történni, hogy erre sor kerüljön. N ekerüljön rá sor!

Folytatás. A bocsánatkérés tehát marad, a vitrin pedig megy. Sógornődnek nem kellene?

Add el, vegyél rajta egy kiságyat, bölcsőt, s mutasd meg: ez lett a vitrinből. Nem ment kárba az ajándék, csak átalakult. :)

És néha egy kis humor többet ér egy heti veszekedésnél. Nem kell mindent olyan véresen komolyan venni.

Adtak, azt illik megköszönni. Gondoltak rátok, dolgozak értetek, költöttek rátok. Ezért nincs mit haragudni. Ha nincs rá szükségetek, majd másképp hasznosítjátok.

Vatera!

Én azt gondolom, ezt a vitrin ügyet már bebuktad, főleg, hogy bocsánatot is kértél miatta, ha már a lakásotokban van, akkor szerintem ezt már nem kéne tovább bolygatni. Most még hülyének is nézne, ha egyik nap ezt másik nap azt mondod.

De azért legközelebb nyugodtan állj ki saját otthonotok, családotok, életetek érdekében, csak ha lesz rá újabb igazi okod. A sértéseknél, meg nyugodtan piríts csak rá, hogy: "Mama! Hallom én, hogy miket mond a hátam mögött! Nem kéne már ilyeneket mondania házasság után. Stb."

Bocsánatot soha nem fog kérni tőled!

Sem ezért sem másért.

A helyedben én biztosan vennék neki egy iszonyatosan giccses, feltűnően csúf ajándékot amiről tudod, hogy soha nem tenné be a lakásába.

Mosolyogva nyújtanám át a férjemmel kéz a kézben, hogy ezzel a csekélységgel szeretnénk megköszönni a kedvességét.

Majd minden alkalommal amikor megyünk számon kérném, hogy hol van.

Szia!

Szerintem jobb lesz, ha most elkezdesz kiállni Magadért, Magatokért, mert borítékolom, hogy ez százszor rosszabb lesz, miután megszületik a babátok. Ha eddig úgy érezted, hogy beleszól a dolgaitokban, akkor onnantól még jobban fog. Mit vegyél a babának, mit adj enni, fázik, melege van, miért nem adsz neki almát, miért adsz neki almát, add oda neki, majd ő vigyáz rá több napot is stb. Ha rendszeres olvasója vagy az oldalnak, találkozhattál már pár történettel... ne engedd, hogy veletek is megtörténjen. A férjedet magad mellé kell állítanod, mert anélkül egy fityinget nem ér az egész. Nem kell anyut feltétlen megbántania, de anyunak is tudomásul kell vennie (és a férjednek is), hogy most már Te és a Babátok vagytok a családja. Ettől persze ő is a nagy család része marad, de mostantól a férjednek az elsők Ti kell, hogy legyetek.

Ha most hagyod, hogy betegye a vitrint, akkor megnézheted, hogy mi lesz, ha megszületik a gyerek!!

Állj a férjed elé, és mondd meg, hogy meggondoltad magad, mert nem akarsz ezzel a bútordarabbal együtt élni, mert nem tetszik, és kész (netán rábólintottál előre a készítésre? ugye nem?). És kérd meg, hogy a döntést EGYÜTT közöljétek anyóssal.

Ha nem hajlandó, közöld te. Csendesen, udvariasan, hogy nagyon sajnálod, de mégsem. Én ha kell kifizetném neki az árát is, csak ne kelljen mindennap azt bámulnom. Tuti megérné!