Éreztétek valaha, vagy szoktátok érezni hogy nem feleltek meg a szüleiteknek?

Én egyikőjüknek sem tudtam igazán megfelelni.Akkor voltak elégedettek velem,amikor folyton otthon ültem,nem mentem soha sehová,ugyanazokat a könyveket olvastam,mint apám,ugyanazokat a zenéket szerettem és mindenben egyezett a véleményünk.Ez kb 1 év volt az életemből.14 éves koromban történt valami,megvertek az utcán és ez teljesen megváltoztatott,nyitottabb lettem,sok minden kezdett érdekelni és megváltoztam.Apám akkor kezdett el utálni,amikor gimibe mentem.Anyámnak szerintem mindig is teher voltam,lehet,hogy szeret,de már biztos azt várja,hogy mikor szabadul meg a problémájától,vagyis tőlem.Gyerekkoromban hiperaktív voltam,akkor az volt a baj velem.Utána meg más.A fene tud kiigazodni rajtuk,de már nem is érdekel.Ha nem akarnak elfogadni,nem kell.

Tudom, hogy nagyon szeretnek, de ezt érzem :(( Sőt, úgy amblock baromi elveszettnek érzem magam, ez egy állandó állapot, na de... megszoktam. És ezzel a keserűséggel a vállamon élem az életem :))